Ebben az évben új fogalom jelent meg a banki szakemberek és az ingatlanosok szótárában: az OTTHONVÉDELEM. Januárban még biztos senki sem gondolta, hogy a kilakoltatási moratórium, majd annak feloldása milyen óriási változásokat okoz az ingatlan- és a hitelpiacon. Vélhetően mindenki arra számított, hogy tömeges kiköltöztetések kezdődnek, tehát előbb vagy utóbb le kell nyelni a keserű pirulát. A keserű pirula aztán csak nem akart előbújni a kormányzati laboratóriumból. Egészen júniusi kellett várni, hogy valamiféle megoldás szülessen az egyre növekvő törlesztőrészletek, a gyengülő forint társadalmi méretűvé duzzadt problémájára. A kilakoltatások, árverések ütemezése egyértelműen előrevetítette, hogy csak lassan oldódik a probléma, majd augusztusban felgyorsultak az események. Miután a rögzített árfolyam nem nyerte el a devizások tetszését, egy huszárvágással lehetővé tette a kormány a kedvezményes végtörlesztést, aminek hatására az addig takaréklángon hitelező bankok szinte teljesen elzárták a gázt.

Mostani lapszámunkban Futó Gábor jól szemlélteti, hogy a bankoknak okozott veszteség mit jelent az ország, azon belül pedig az ingatlanfejlesztők számára. Hiába elvitathatatlan a pénzügyi rendszer szereplőinek a felelőssége a lakossági devizahitelek elterjedésében, a bosszú inkább keserédesre sikeredett.
A rossz nemzetközi megítélése hatása az ingatlanpiacra, ami a nemrégiben publikált Növekedési Terv szerint is olyan iparág, melynek tőkevonzó képessége az egyik legnagyobb, drámai. A BEFEKTETÉSI INGATLANOKNÁL 2011-ben semmiféle előrelépés nem történt. Jövőre az egész országban két nagyobb volumenű irodaház átadása várható, de a kihasználatlanság vélhetően így sem csökken (20-21%). Az ipari ingatlanoknál eddig ugyancsak nem érkezett hír új beruházásról, a kereskedelmi ingatlanok piaca pedig kifújt az idén átadott két házzal (KÖKI Terminál és a szegedi Árkád). Persze azért ne felejtsük a WING Hegyvidék Központját (6.700 négyzetméter) és a Váci1 bevásárlóközpontot, amit idén bérlői érdeklődés hiányában nem sikerült megnyitni… A lényeg, hogy egyetlen szektorban sem várható nagyobb átadás és a 2013-as kilátások sem kecsegtetnek semmi jóval. Az ingatlanbefektetési volumen ugyan némileg nagyobb, mint 2010-ben, azonban az ügyeletek minősége elmarad a korábbiaktól, klasszikusnak tekinthető befektetés alig történik, és jóval el vagyunk maradva például a csehországi befektetési szinttől. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy világviszonylatban is nő az ingatlanbefektetési volumen…
A LAKÁSPIAC 2010-ben 35%-kal zsugorodott, amit akkor sokan a mélypontnak véltek. Idén azonban újabb 35%-os csökkenés előtt áll a szektor minden bizonnyal és a kiadott engedélyek száma (ugyancsak 30-35% visszaesés) sem valószínűsíti, hogy jövőre végre stagnálhat a lakásépítés. Ársokk ugyan nem történt, de az ütemes csökkenés a használt lakások piacán még minden bizonnyal kitart egy darabig. Az új lakásoknál árcsökkenést már nem lehet várni, hiszen az aktív fejlesztők – számuk alig fél tucat –nem tudnak lejjebb menni figyelembe véve az építési és kivitelezési költségeket.
Ha már lakáspiac, akkor nem lehet szó nélkül elmenni az OTTHONTEREMTÉS mellett sem. Sajnos ezen a téren sincs semmi eredmény. Idén ősszel végre bejelentették, hogy lesz „új szocpol”, illetve kamattámogatott hitel, ha minimális kerettel is, sőt, a „szocpolra” vonatkozó rendelet meg is jelent, de a 2012-es költségvetés újratervezésének híre nem jelent túl sok jót. Csak reménykedni tudunk, hogy a régi-új „vívmányok” nem esnek a megszorítások áldozatául.
Joggal gondolhatták sokan, hogy a források hiányának dacára a SZABÁLYOZÁSBAN csak történik valami előrelépés, ami az ingatlanszakmát vagy építőipart segíti. A korábban ígért kamarai törvényről keveset tudni, az építőipar szereplői által megfogalmazott jogszabályi változtatások nem történtek meg, miközben a lánctartozások egyik legjelentősebb kiindulópontja továbbra is a közszféra. Persze elég nehéz bármiben is előrelépni, ha a politikai irányítás folyamatosan változik. Itt az egyetlen kivételnek Szaló Péter tekinthető a Belügyminisztériumban…
Az ÉPÍTŐIPAR számára nem érkezett segítség 2011-ben, mikor is körülbelül -10%-os lesz a kibocsátás, és az ÉVOSZ jövőre is 5-6%-os visszaesést vár a szerződésállomány alapján.
Kevesen vannak az idei év után – vagy nincsenek is -, akik 2012-t reményekkel telve várják. Mára sikerült odaáig eljutni, hogy az „ez a legalja”-t az „ennél még biztos van lejjebb is” váltotta fel. Reménykedjünk benne, hogy most sem lesz igazunk…