Beszélgetésünknek az aktuális szakmai témák mellett az adja apropóját, hogy 20 éves lett a Magyar Ingatlan-gazdálkodók Szövetsége, a legrégibb ingatlanszakmai szervezet, melynek Ön az elnöke, valamint gratulálni szeretnénk ahhoz a miniszteri elismerő oklevélhez is, amit az idei Építők Napján kapott. Hogyan kaphat egy ingatlangazdálkodási szakember elismerést egy építőipari rendezvényen, avagy mi volt az indoklás?

Igen, elméletileg csak építőipari tevékenységért lehetne kapni ilyen elismerést, pedig a kivitelezési, tervező és ingatlangazdálkodási szervezetek között szoros az együttműködés és sok átfedés is van. Hiába, Egyszer volt Budán kutyavásár, amikor az azóta megszűnt Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal (OLÉH) életre hívott egy kifejezetten ingatlanszakmai díjat, amit hárman kaptunk meg.

Nem mindennapi a miniszteri elismerés választási időszakban.

Ez így van. Nagyon örülök neki, hogy miközben az előző miniszter, Varga István fogadott el és írt alá, azt már Bencsik János államtitkár adta át. Ez jól bizonyítja szakmai munkánk politikai függetlenségét.

Ön már nagyon sok díjat, elismerést kapott közel 40 éves pályafutása során. A szakmai szervezőmunka mellett a legnagyobb visszhangot Győr belvárosának rehabilitációja váltotta ki, amit többek között Ön irányított. Mielőtt rátérnénk az aktualitásokra, mondana erről néhány szót?

1990-ben mindegyik párt programjában szerepelt, hogy az ingatlankezelő vállalatok korruptak, meg kell őket szüntetni. Ugyanakkor az ingatlankezelők többsége jól sáfárkodott a kormányzat által nagyon szűkre szabott támogatásokból. A kezelők hiába igényelték meg a fenntartáshoz, fejlesztéshez szükséges pénzt, annak csak töredékét ítélték meg. Nekünk azért sikerülhetett Győrben a rehabilitáció, mert a felújításokhoz tervdokumentációt és igazolt kivitelezői kapacitást kértek, ami nekünk megvolt, Budapestnek viszont nem, így augusztusra mindig maradt szabadon némi forrás, amit mi meg tudtunk szerezni pótigénylésként. A siker kulcsa az összefogás volt. Később Európa-díjat kapott a rehabilitáció, én pedig egy ezüst emlékérmet Győr városától, ami azóta is az egyik legkedvesebb elismerésem.

Említette, hogy Egyszer volt Budán kutyavásár – úgy tűnik, hogy most sem lesz egységes irányítása a szakmának.

Nagy nehezen, még az előző rendszerben sikerült elérnünk, hogy az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumba a szokásos decemberi ágazati találkozóra meghívják a tervezőket és az ingatlanosokat is, de sajnos csak egy ilyen alkalom volt, mielőtt a minisztérium megszűnt. A rendszerváltást követően 9 kemény évünkbe került, hogy az ingatlanszakma újra hivatalos elismerést nyerjen és megjelenjünk a különböző szakmai jegyzékekben. Az OLÉH egyfajta csúcspontja volt a szakmának kormányzati szempontból, persze azt is kritizálták. Az építésügy az OLÉH ellenére minisztériumot követelt, majd 2006-ban a választások után végül a költségcsökkentés áldozatává vált a szervezet.

Mi a véleménye arról, hogy most 3 vagy 4 minisztériumnál van szétszórva a terület? Ez nagyon messze van az önálló minisztériumtól.

Én már 1990 óta mondom, hogy a piacgazdaságban nincs szükség a különböző iparágakra szabott minisztériumokra, hiszen például az építőipar hiába jelentős nemzetgazdasági ágazat a GDP szempontjából, az autóipar még jelentősebb és mégsem jut senkinek eszébe, hogy legyen autóipari minisztérium. Az előző rendszerben a minisztérium adott munkát az iparágnak, most már nem ez a helyzet. Én ezzel együtt jónak tartottam, hogy egy hivatal, az OLÉH összefogta a különböző területeket. Ettől most valóban távol állunk, ugyanakkor, ha a minisztériumok között megfelelő az együttműködés, akkor nincs szükség a hivatalra. Ezt majd az idő dönti el. Abban már most előrelépést látok ugyanakkor, hogy a kormányprogramban az általunk is támogatott, illetve megfogalmazott javaslatok bekerültek, így a kitűzött célok bizakodásra adhatnak okot.

A célkitűzésekkel soha nem is volt gond.

Általában nem, azonban szerintem érdemes kiemelni, hogy míg az 1998 és 2002 közötti időszakban a most is kormányon lévő legnagyobb pártra nem volt jellemző az együttműködés a civil szervezetekkel, addig most nagyban támaszkodtak javaslatainkra.

Milyen összefogó szerep lehet a minisztériumok között egy egységes kamarának?

Kormányzati szempontból azért lehet hasznos az egységes kamara, mert így az állam feladatokat tud leadni egy szakmai szervezetnek, ami megtakarítást eredményezhet - nem kell bővíteni az apparátust - és valóban, az érdekképviselet is egységesebbé válik.

Milyen feladatokat vállalhatna át egy ilyen kamara?

Elsősorban a nyilvántartás az, amit a kamara átvállalhatna. Ez a legfontosabb megoldatlan kérdés a szakmán belül, hiszen fővárosi és megyei önkormányzatoknál, számtalan helyen, utánkövetés, folyamatos minősítés nélkül vannak most nyilvántartva a szakma képviselői. Ez pedig azt eredményezi, hogy etikátlanul vagy megfelelő tudás nélkül is lehet mindenféle ingatlanszakmai tevékenységet végezni, és ha még valakit rajta is kapnak, hogy megszegi az írott vagy íratlan szabályokat, a tevékenységtől akkor sem lehet eltiltani.

Sokan tartanak attól, hogy a kamarával új kötelező képzések, magyarul kiadások várnának rá.

A hangsúlyozottan egyéni tagságra épülő Ingatlankamarának nem kell többet felvállalnia, minthogy a nyilvántartást vezeti és egy minősítési rendszeren keresztül követi a szakmai továbbképzést és felkészültséget. Hasonlóan például a Mérnökkamarához, itt is bizonyos időközönként meg kellene szerezni egy bizonyos számú kreditpontot, de nem a kamara által szervezett események, konferenciák, tanfolyamok lennének csak elfogadhatók. A már előkészített minősítési rendszerben például elfogadjuk a Magyar Ingatlanszövetség EUFIM rendszerét is, ami jelzi, hogy ilyen szempontból a kamara nem törekedne kizárólagosságra.

Mégis sokakban lehet egy olyas érzés, hogy az egységes kamarának a létrehozását a politikának kell előmozdítania, hiszen nincs egység a szakmai szervezetek között.

A Magyar Ingatlan Tanács keretein belül az előkészítést úgy történt meg, hogy minden jelentősebb szakmai szervezet ott volt, azon a 15 szövetségen kívül is, akik nem tagjai a MIT-nek. Ezt követően volt olyan szervezet, amely azért utasította el az addigi munkát, mert szerintük gyengülnének a szakmai szervezetek, ha létrejönne az egységes kamara. Én úgy gondolom, hogy a kamarának nem szabad többet felvállalnia, minthogy a nyilvántartást vezesse és a minősítést figyelemmel kísérje, illetve az etikai kérdésekben döntést hozzon, de ez nem feltétlenül jelenti, hogy a befolyásos szakmai szerveződések érdekképviseleti súlya csökken. Valóban vannak még elvarratlan szálak, de szerintem más területekre, az építőiparra vagy az anyagiparra is igaz, hogy a saját házunk táján kellene először rendet teremteni…

Négy éven belül Ön szerint lesz egységes kamara?

Még nem látok tisztán, de ha abból indulok ki, amit korábban is mondtam, tehát hogy a kormány láthatóan figyelembe veszi a civilszféra javaslatait, akkor bizakodó vagyok. Mi nem akarunk beleszólni a kormány munkájába, de az mindenképp jó döntés lenne, ha az állam a nyilvántartást a szakma kezébe adná. Ezzel az önkormányzatoknak csökkenne a feladatuk és az így felszabaduló forrást arra lehetne fordítani, hogy rendet tegyünk ezen a területen. A kormányprogram és az eddigi megnyilatkozások is arra utalnak, hogy a kormányzat rendet akar, mi sem szeretnénk mást.

Megint úgy tűnik ugyanakkor, hogy ez a terület nem prioritás.

Ezt nem is várjuk. Sokkal fontosabb kérdéseket kell először megoldani. Itt van például rögtön az építőipar, ahol én is súlyos problémákat látok a foglalkoztatás és a fizetési fegyelem terén, az új jogszabályok ellenére, valamint a fő- és alvállalkozói lánc felépítésében is.

Végezetül szóljunk néhány szót a MIGSZ-ről, amely immár 20 éve fogja össze a kezelőket. Hogyan sikerült ezen a részpiacon egységet teremteni és tartani?

A forgalmazóknál vagy az értékbecslőknél éles a piaci harc, és ha két cég valamilyen üzleti konfliktusba kerül, akkor nehéz más területeken együttműködni, még ha ez érdekük is lenne. Az ingatlankezelő-gazdálkodó szervezeteknél ehhez képest más a helyzet, hiszen nagyobb cégekről van szó. A piacon nehezen kerül egymással szembe például győri és a miskolci ingatlankezelő szervezet, és ugyan saját területeiken is vannak kisebb kezelő vállalkozások, de nagyobb projektek, objektumok úgyis azokhoz a cégekhez kerülnek, amelyek már több évtizedes tapasztalattal bírnak, így felelősségre vonhatók, ha esetleg valamilyen hiba becsúszna. Sok fejlesztő is van persze, amelyik most a beruházások visszafogásával a kezelésben lát lehetőséget, de én nem tartom szerencsésnek, ha keverednek a szerepek. Ilyen téren nincsenek jó tapasztalataink.

Dombi Ágoston