- Évekig dolgozott az MTV-nél, hogyan került az ingatlanszakmába?

- A történethez hozzátartozik, hogy a humán és a reál terület egyaránt érdekel. Ennek megfelelően szinte egyszerre végeztem a Kodolányi főiskolán kommunikáció-angol szakon, és a Debreceni Egyetem Mûszaki Főiskolai Karán, ahol településfejlesztési és igazgatási szakmérnök diplomát szereztem. Ezután jött az MTV. A Híradóban voltam szerkesztő-riporter, illetve a Bank utca című gazdasági műsor szerkesztőségét vezettem. Tíz éve dolgoztam a Szabadság téren, amikor úgy döntöttem, hogy elég volt.

- De még nem az ingatlan került a képbe…

- Hanem a fuvarozás. A szerencse a Révész csoporthoz vezetett, itt ismertem meg az üzleti élet szépségét, izgalmát. Sokat tanultam a kollégáktól és a tulajdonostól, és nagy hasznát vettem annak, hogy három nyelven beszélek. Szerencsére a Híradónál hozzászoktam, hogy órákon belül képbe kellett jönnöm egy-egy témát illetően, és ez sokat segített, amikor belecsöppentem egy teljesen más profilú üzletágba. Kereskedelmi igazgatóhelyettesként két és fél évet dolgoztam itt, 2007-ben jöttem el.

- Ha ennyire tetszett, miért hagyta ott a céget?

- Magánéleti változások miatt. Nem részletezném ezt, többfordulós meccs volt, amelynek egyik eredménye egy csodálatos 11 hónapos kisfiú, Milán, akit egyedül vállaltam, a másik pedig a területváltás, az ingatlan. Amikor a Fadesához kerültem tavaly, már a szívem alatt hordtam a kisfiam.

- És ezt a cég is tudta?!

- Természetesen. Azt hiszem, nem kell részleteznem, hogy nem kecsegtetett túlzott reményekkel az álláskeresés, sokszor kellett édesanyámnak bíztatnia, de végül három multicégtől is ajánlatot kaptam az adott „áldott állapotomban”. A tudás és tapasztalat mellett természetesen szükség volt arra a megfelelő adag szerencsére is - 50-60-70 %, az arányról megoszlanak a vélemények -, ami a sikerhez kell.

- Kicsit hektikus lehetett ez az elmúlt másfél év…

- Szakmai szempontból különleges helyzet és kihívás ott lenni akkor, amikor egy projekt értékesítése megkezdődik, majd ugyanannak a projektnek az arculatváltásakor és újrapozicionálásakor a piacon. De a akár régi, akár az új tulajdonosról van szó, nagyon közel áll a szívemhez a Danubio Park/ Duna Terasz projekt.

- Nem szeretnék átmenni könnyes-bús bulvárba, de azért egyedül egy csecsemővel, egy nagyon komoly munkahelyen…

- A kisfiam akkor született, amikor az őszi kampányt már levezényeltük, a tavaszira pedig már ismét csatasorba álltam. Milán az első hónapjaiban többet volt értekezleten, mint játszótéren, de remekül elszundikált, és a partnereknek is tetszett. Most már bölcsődés, én pedig vigyázok arra, hogy minél többet, minél jobb minőségben legyünk együtt. A hétvégén nem dolgozom, és hét közben is ügyelek a munkabeosztásomra. Anya vagyok, aki a munkahelyén is igyekszik megfelelni a kihívásoknak.

- Ezek után kicsit félve kérdezem: hobbi, szórakozás?

- Van egy szenvedélyem, amit Fehérgyarmaton, a szülővárosomban egy kis csapattal űzök. Az Oldalvágány Színpad irodalmi műveket filmesít meg, én mint rendező és vágó szerepelek. Célunk, hogy megszerettessük az irodalmat a fiatalokkal. Ha a filmjeink alapján évente csak egy gyerek is kíváncsi lesz a szerzőre, és kezébe vesz egy könyvet, mi már elértük a célunkat. Általában a szabadságomat használom erre, előtte persze mindent leszervezünk. A városi fesztiválon szoktuk bemutatni a filmeket, amelyek később lemennek a helyi TV-ben, és a rövidebb alkotásokat feltesszük az internetre is. Most tervezzük, hogy egy válogatást DVD-n eljuttatunk a környékbeli iskolákba.