Ingatlanos pályafutásod is olyan sokszínűre sikerült eddig, mint a zenei?

Ha arra gondolsz, hogy sokszor költözködtem-e, akkor a válasz: nem. Első lakásomban például nyolc évig laktam a Múzeum körúton a híres Múzeum Kávéház épületében, ami az első olyan helyek egyike volt, ahol ki lehetett ülni. Az egésznek nagyon párizsias hangulata volt már akkor, a 60-as években. A rádióból, a Pagodából ide jártak át a színészek, az újságírók, meg a Ludas Matyi humoristái, karikaturistái is. A Gyulai Pál utcában, a négy fal között egy poén sem jutott eszükbe. Meg ott voltak az olaszok is. Ekkor volt az első olasz invázió Magyarországon, a szomszédos Olasz Intézetből pedig jöttek is rendesen, hozták a nejlonharisnyákat, úgyhogy ott voltak a csajok, akik persze mindent megtettek egy harisnyáért – ha érted, mire gondolok…

Hogyan sikerült lakáshoz jutni akkoriban?

Miután összeházasodtunk feleségemmel, a családtól kaptuk ezt a másfél szoba összkomfort öröklakást, amit kétszobásra alakítottunk. Szerencsére része lehettem annak a társaságnak, amely a Múzeum Kávéház törzsközönsége volt. Sőt, a kávéházon keresztül szerveztük az Omega-bulikat is. Akkoriban ugye szinte senkinek sem volt telefonja, ezért a kávéház számát adtuk meg elérhetőségként. Amikor hívtak, a belső udvaron felkiabáltak a harmadikra, hogy: ”Laci, telefon!” Én meg, ahogy voltam – ingbe, gatyába - lerohantam és szerveztem a dolgokat. A telefont, akkoriban aranyárban mérték, nekem aztán mégis sikerült szereznem egyet a Múzeum körúti lakásba.

Az ilyen telefonoknak általában mindig van történetük…

Igen, ennek is. A sógorom akkoriban kezdő fogorvos volt. Egyszer a szokásos módon, a kávéházon keresztül hívott, hogy sürgősen menjek át a Bródy Sándor utcába, ahol az apjával rendelt. Amikor odaértem, az asszisztens egyből mondta, hogy a sógorom dolgozik, de nyugodtan menjek be. Ott ült egy pasi, akinek a Gyuri épp nyakig merült a szájában. Mondta neki, hogy: ”Igazgató elvtárs, itt van sógorom, a Benkő Laci az Omegából. Az a problémája, hogy nem tudja az Omega ügyeit intézni telefon nélkül.” Persze kiderült, hogy a Posta igazgatója szenved épp a székben. Két köpés között másnapra az irodájába is rendelt és egy hónap múlva lett telefonom, ami akkoriban nagyon nagy szó volt. Életem legszebb időszakát éltem a Múzeum körúton, ekkor futott fel a zenekar és itt született a fiúnk is. Nemrégiben lett volna lehetőségem rá, hogy megvegyem a lakást, de aztán csomagban adták el az egészet. Sajnáltam.

Nyolc év elteltével merre költöztetek tovább?

A Rákóczi útra mentünk egy nagy háromszobás polgári lakásba. Nagy légtér, jó elosztás – akkoriban a Rákóczi út a mostani borzalomhoz képest egy elit helynek számított. Voltak üzletek, kellemesen lehetett sétálgatni… Amikor külföldről éjjel háromkor kocsival vagy busszal megjöttünk kiraktuk a cuccokat a járdára és nyugodtan, két-három körben cipeltük fel őket. Meg sem fordult a fejünkben, hogy valaki elviszi. Most már a kocsimat sem merném otthagyni.

Meddig laktatok a Rákóczin?

Több mint 20 évig. Még egyszer továbbköltöztünk, aztán visszakerültem arra a környékre, ahonnan indultam még gyermekkoromban, a Horváth kert és a Tabán szomszédságába. Korábban sokat gondolkodtam azon - kollégáim, színész barátaim tanácsára -, hogy kiköltözzünk Nagykovácsiba vagy valahova a Budai hegyek mellé, ami tényleg nagyon csodálatos környék, de aztán láttam, hogy milyen szenvedés azon az egy úton bejutni reggelente – nincs menekülő útvonal -, így maradtam a helyemen. Pedig a feleségem mind a mai napig Budakeszin oktat, tanít és nagyon szereti azt - ahogy a svábok mondják – tüchtig környezetet.

Nem tudott meggyőzni?

Nézd, egy zenekarnál legalább egy embernek kell lenni, aki készültségben van. Jön mondjuk egy hirtelen felkérés interjúra vagy egy anyagot meg kell nézni, meg kell hallgatni a koncerthez. Aki kiköltözött, az ilyenkor általában azt mondja, hogy bocs, de már kijöttem, megittam egy sört, nem tudok mozdulni, tegyük át holnapra. Én pillanatok alatt ott vagyok, ahová a munka szólít.

Ezek szerint nem tervezed egyáltalán a költözést?

Ha még esetleg tervezném is, biztosan nem most, hiszen a piac, az árak lent vannak a béka feneke alatt, a forgalom a nullához közelít. Persze vannak, akik most begyűjtik az olcsó ingatlanokat, de nekem például el kéne adnom a mostani házrészt, amiből biztosan rosszul jönnék ki. Sajnos, akármilyen kormány is van hatalmon az ingatlanpiaci spekulációt, akár a magyart, akár a külföldit, nem fogja tudni megakadályozni, hiszen a vásárlás és eladás szabályait egyrészt nem lehet felülírni, másrészt ezek a tranzakciók láthatatlanok. Ha mégis sikerül őket leleplezni, akkor viszont nagyon sok pénzbe kerülhet megakadályozni az üzleteket.

Ha jól értem, idegenkedsz az úgymond ”ingatlanbiznisztől”.

Nekem mindig olyan szerencsém volt, hogy nem kellett hitelt felvennem a költözéshez – ilyen szempontból nem szeretek kockáztatni. Mindig csereberéltem, kicsit ráfizettem. Volt, hogy egy részben tanácsi lakásba költöztünk, amit aztán meg tudtam vásárolni. Persze arra mindig vigyázni kell, hogy az ilyen régebbi lakásoknál sohasem lehet tudni, mi van a falban. Ezzel együtt én azt a háború előtti modellt látnám ismét szívesen a lakásépítéseknél, amikor egy pénzember, egy ügyvéd meg egy építész összeállt és építettek egy jó minőségű házat, amibe ők is beköltöztek, a resztlit meg eladták. Ezeknek az elöregedett házaknak a lakásait aztán a rendszerváltáskor azért adták el, mert az állam vagy az önkormányzat nem akarta felvállalni a felújítás költségeit, inkább a tulajdon ígéretével a felelősséget áttolta a bentlakókra, akik – mint látszik – nem nagyon tudják kigazdálkodni a szükséges pénzt.

És most az ingatlan után jöjjön egy kis Omega! Mit terveztek erre az évre?

Magyarországon ebben az évben túl sok minden tereli el a figyelmet a koncertekről és a szponzorációt is nehéz megszervezni, így önálló fellépésünk valószínűleg nem lesz. Maximum fesztiválokon lépünk majd, legközelebb például június 4-én a Legendák Fesztiválján a Népstadion Kertben. Ezzel együtt túlsúlyban lesznek a külföldi fellépések. Én persze itthon is állandóan aktív vagyok. Továbbra is együttdolgozunk a Bulldózer zenekarral és Szombathelyen, Jordán Tamással is vannak közös munkáink.

Dombi Ágoston