Leginkább saját magával. A döntéstől és főként a cselekvéstől ódzkodik a kabinet. Pedig, ha még ma elindulna egy átgondolt program, már az is késő lenne! Ha mondjuk, három évvel ezelőtt felmerte volna vállalni a politika a bérlakás teremtés programját, legalább ezen a téren nem kellene most, a válság idején állni tehetetlenül, s nézni, hogyan küzd a nép.

Mindenekelőtt nézzük a tényeket! Magyarországon a bérlakások aránya kiugróan alacsony, 8-9 százalék. Ennek a fele önkormányzati, a másik fele magán bérlakás. Ez a 90-es évek elejének a hozadéka, amikor a piaci ár 10 százalékáért hozzá lehetett jutni magántulajdonú otthonokhoz. Csakhogy ezen lakások és épületek többsége már akkor felújításra szorult. Nem csoda, hogy az akkori politika meglovagolva az érzelmi hullámokat, gyorsan odaadta a bérlőknek a lakásokat, így a felújítást már nem az államnak kellett finanszíroznia. Ügyes! Tessék megnézni, milyen állapotban vannak most ezek az épületek! A felújításra alig akad pénz, bár a panelprogram ezen valamelyest segít. (De, hogy itt se legyen teljes az örömünk, volt év, amikor „elfelejtették” kiírni a pályázatot. Snassz!)

Ma már az emberekismét szívesen laknának bérlakásban, hiszen nem tudják vállalni az említett felújítást, vagy nem képesek fizetni a nagy hitellel vásárolt lakások törlesztő részleteit.

Az első lépést még a Fidesz kormány tette meg: 2000-ben elindította az állami támogatású bérlakás programot. A költség 70-80 százalékát az állam állta, az önkormányzat pedig a saját erőt a telek biztosításával tudta megoldani. Három év alatt 60 milliárd forint értékben csaknem13 ezer bérlakás, fecskeház, illetve idősek otthona épült. A Medgyessy kormány 2004-ben azonban már nem írta ki a pályázatot a túlzott tőkeigényre és az alacsony hatékonyságra hivatkozva. 2003-ban a lakásügyi kormánybiztos, Csabai Lászlóné irányításával és széleskörű társadalmi egyeztetéssel elkészült a Nemzeti Lakásprogram, amelynek szerves része volt a bérlakás állomány 15 százalékos növelése 15 év alatt. Ez 600-650 ezer új bérlakást jelentett volna.

A kormány azonban nem hozott döntést ennek elindításáról. Nem sokkal később a kormánybiztos lemondott. Igaz, helyét átvette az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal (OLÉH), amelyet a tervszerű kormányzás keretében, 2006-ban gyorsan meg is szüntettek. Az építés és lakásügy így ismét különvált és két különböző tárcához került, főosztályi szinten. 2005-ben rossz irány volt az önkormányzatoknak meghirdetett Lakbér támogatási pályázat, amelynek célja az üresen álló magántulajdonban lévő lakások bérbeadásának ösztönzése volt (ha már építeni nem sikerült!). Ebben azonban nem voltak érdekeltek a magánszemélyek, az önkormányzatok pedig a saját forrás hiányára hivatkoztak.

Ekkor került elő az az ötlet, amelyet e sorok szerzője már korábban, több társával együtt kidolgozot: létre kell hozni a Bérlakás Befektetési Alapot, amely sajátos eszközeivel a leghatékonyabban tudja segíteni a bérlakás teremtést. Egész pontosan a szociális bérlakások számának jelentős növelését. Képes építeni, de akár felvásárolni is. Külföldi (spanyol és osztrák) példák alapján azt is kidolgoztuk, hogy miként valósítható meg az átjárhatóság a magántulajdonú és a szociális bérlakás között, hiszen a családok szociális és élethelyzete változhat. A modell jót tenne az építőiparnak, a lakásépítőknek, s a kormánynak sem kerülne túlzottan sokba, mi több a forrás is megvan rá. Az államnak a lakbértámogatást kellene biztosítania ahhoz, hogy a tulajdonos (önkormányzat, nyugdíjbiztosító, bank, építő cég, vagy akár magánszemély) piaci lakbérhez jusson. Ez persze több milliárdos összeg, de a költségvetésben betervezett lakáshitel kamattámogatás terhére át lehetne csoportosítani forrásokat, hiszen ennél jóval kisebb lesz a végső költés. Bevallom: a 2006 nyarán megszűnt OLÉH elnökségem egyik legnagyobb kudarcának tartom, hogy nem sikerült a politikával elfogadtatni ezt a programot. A politika, a kormány nem volt fogékony, vagy nem merte bevállalni a cselekvést. Azóta sem. Pedig állítom, hogy a lakásügy, a pangó piaci helyzet megoldásának kulcsa továbbra is a szociális bérlakás teremtésben van. Éppen ezért örömmel értesültem róla, hogy kormányzati szinten újra előkerült ez a téma, amelynek részévé tették az általam kidolgozott Bérlakás Befektetési Alapot.

De jó lenne, ha most már végre történne is valami konkrét lépés. Amíg végképp nem lesz késő!

Borsi László
közgazdász, ingatlanszakértő, újságíró

1989 Az Ingatlanpiac alapító főszerkesztője
2004-2006 Az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal elnöke
2006- A Lakásvásár Média Csoport elnöke