Először is rólad kell néhány fájdalmas szót ejtenünk, jó öreg szocpol. A hetvenes években azért vezettek be, hogy a minőségi váltást ígérő panelba tudjon költözni sok tízezer-, majd százezer-, mostanra millió magyar. Így utólag is köszönjük neked. Persze ez csak a kezdet volt. A 80-as években már saját lakást is lehetett építeni a gyerekekért cserébe segítségeddel vagy épp mások lakhatási gondjain sikerült sok honfitársunknak könnyítenie, miközben saját magának is jutott tisztes haszon. Micsoda idők voltak… Építették a házakat, bontották a házakat, önkormányzati hivatalnokokat fizettek le, hamis használatba vételi engedélyt kaptak. Még tavalyra is jutott néhány leleplezett bűncselekmény, pedig már alig volt profitmarzs az általad tálcán kínált üzleten. Persze nem akarunk veled igazságtalanok lenni, hiszen nemcsak a rosszat, a jót is kihoztad belőlünk, amikor például valódi önrészként feszítettél a banki ügyintéző előtt, vagy amikor arra sarkaltad fiatal párok tízezreit, hogy a bevállalt gyermek időre elkészüljön. Drága szocpol, mindent köszönünk.

Kedves kamattámogatott hitel! Te vagy a második a sorban, akire emlékezni kell még akkor is, ha talán több pénzt dobott ki az ország miattad az ablakon, mint társad, a jó öreg szocpol miatt. Hitel 5 százalékra, hitel 6 százalékra – így kezdted áldásos tevékenységedet, miközben a Magyar Nemzeti Banknál 10 százalék alatt még maga az OTP sem kapott forinthitelt.

Mennyi lakást vettünk 30 millióért neked köszönhetően. Emlékszel? Még a családi autóparkot is sikerült megújítanod. Vitathatatlan érdemeid közül a legnagyobb, hogy a bankokon kívül egy egész iparág is rajtad nőtt fel, az ingatlanfejlesztés iparága. Teljes sikerként vonulhattál volna be magyar lakáspolitika arcképcsarnokába, ha nem toljuk el az euró bevezetését. De sajnos eltoltuk, ezért pedig drágán, szerény becsléseink szerint majd 1000 milliárd volt a rá-, rádfizetés. Meg is kellett csonkítanunk téged, majd a partvonalra állítani. Így csonkán búcsúzunk most tőled, de ne aggódj, jövőre és azután is jut még rád vagy 150 milliárd a költségvetésben. Köszönjük.

És akkor jöjjenek a két nagy kistestvérei! Tőletek azért különösen tragikus a búcsú, mert alig élhettetek.

Kedves félszocpol! A használt lakásosok, a felújítani vágyók százezrei borulnak most gyászba miattad. Sajnos rövid életed során nem sikerült legendás szülődet felülmúlni, de azért így is jó néhány új emelettel, tetőtérrel színesítened sok család mindennapjait. Neked is köszönjük.
És végül, de nem utolsósorban hozzád szólok, te drága fészekrakó program. Te voltál az egyik utolsó próbálkozás, hogy kormányunk bebizonyítsa: igenis vannak még további ötletek a tarsolyban, a lakáspolitikában feljebb és feljebb törünk. Arról már kevesebb szó esik, hogy hány fiatal köszönheti neked lakását, de így is jó szívvel emlékezünk rád.

Egy egész tömegsír felett állunk. A magyar lakáspolitika elemei széthullottak, lemerültek és most élettelen testük láttán azt kérdezzük: mi lesz velünk nélkületek?