Címkék: Détár Enikő

Détár Enikő - Erdő szélén házikó, abban lakik nagyanyó

Dombi Ágoston, 2009-10-07 00:00:00

Détár Enikőnek eddig szerencséje volt az ingatlanokkal. Választásait persze nem elsősorban a befektetési szempontok, ingatlanpiaci elemzések határozták meg, de így is sikerült olyan lakást, majd telket vásárolnia, melynek értéke rövid időn belül nagyot emelkedett. Családjával a színésznő, műsorvezető most egy olyan házban lakik, amiből soha nem akar kiköltözni, pedig korábban felmerült, hogy visszatérnek a városba.

Mikor került először kapcsolatba az ingatlanpiaccal, mint vásárló?

Még 1988-ban vettem az első kis lakásomat, amit nagyon jó áron sikerült megszerezni, ugyanis a tulajdonosnak sürgős volt a dolog. Amikor eldöntöttem, hogy eladom, nekem egyáltalán nem volt sürgős, így a vételárnál jóval többet kaptam érte. Nagy mázlink volt. Enélkül szerintem nem is nagyon tudtunk volna továbblépni.

Érdeklődik egyébként az ingatlanpiac iránt vagy erre már nincs idő a fellépések, előadások és felvételek között?

Igen. Fontosnak tartom, hogy az ember képben legyen, habár nem lehet mondani, hogy állandóan azt lessük, hol lehet jó áron ingatlant venni. Gigit például szeretnénk úgy elindítani majd az életbe, hogy már legyen egy kis lakása, tehát rövidesen tüzetesebben is körül kell néznünk a piacon. Nem szeretnénk, hogy azért kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe a lányunk, mert nincs lakása. Úgy akarjuk megoldani a kérdést, hogy neki is törleszteni kelljen valamennyit, érezze a lakástulajdon súlyát, a felelősséget.

Most merrefelé laknak?

Telkiben van egy csodálatos házunk. Persze nem azért csodálatos, mert kacsalábon forog. Egy teljesen egyszerű családi házról van szó, tehát például nincsenek benne neobarokk elemek. Jellemző ránk, hogy akkor négy éves lányunkat kérdeztük meg, milyen házat szeretne. Fehér ház, piros tető, piros kémény – ez volt a kívánsága, így ez lett az irányadó a tervezésnél, és ilyen is lett. A telek pont az erdő szélén van, csendes, minden évszakban gyönyörű. Szeretek kertészkedni - persze nem egy angolpark a kertünk - és van mindenre hely – kutyáknak, gyerekeknek. Otthon teljesen ki tudok kapcsolni. Ha sokat dolgozom, akkor egyszerűen fizikailag hiányzik ez a környezet.

Mindig az volt az álma, hogy egy kertes házban lakjon?

Amikor kislány voltam, akkor igen. Egy igazi kertes idillt képzeltem el. Később aztán már inkább a város vonzott. Kari szorgalmazta annak idején, hogy költözzünk ki, ami a végén jó választásnak bizonyult.

Telki most befektetési szempontból is az egyik kedvenc.

Igen, nagyon felkapott lett a környék, de – ahogy az első lakásnál – ezzel a telekkel is óriási mázlink volt. Emlékszem, még Kozák András szólt a Karinak, hogy Telkiben telkeket parcelláznak és érdemes lenne megnézni, mert nagyon szép a környék. A férjem egyből beleszeretett az egyik telekbe, amit – mint később kiderült – nagyon olcsón sikerült megvenni. Egy éven belül a telek a dupláját érte! Ha még vettünk volna néhányat, akkor most nyugodtan hátradőlhetnénk, de erre nem gondoltunk. Ebből is látszik, hogy sajnos nem áldott meg a sors ingatlanbefektetői vénával. Egyszerűen szerencsések vagyunk.

Kalákában építkeztek?

Félig-meddig igen. Ahogy az Magyarországon lenni szokott, a mi házunk is jó sokáig épült, már rég benne laktunk, amikor elkészült. Két vállalkozó dolgozott a házon. Az elsővel nagyon rossz élményeink voltak, a második viszont kifogástalan munkát végzett. Azóta is jóban vagyunk. Ha bárki kérdezi, csak ajánlani tudom.
A fiataloknak pedig, így utólag is azt javaslom, hogy óriási hitelfelvételek helyett inkább lépésről-lépésre haladva építkezzenek, hiszen ki tudja, mit hoz a jövő. Ez hatványozottan igaz a mi szakmánkban. Nekünk is volt olyan fél évünk, amikor már azt latolgattuk, hogy inkább el kéne adni a házat, de aztán jobbra fordultak a dolgok.

Nem érzi úgy, hogy az agglomerációban ki vannak zárva a nagyvárosi pezsgésből?

Egyáltalán nem. Korábban ugyan sokat buliztam, de az utóbbi tíz évben talán háromszor volt olyan alkalom, hogy meg kellett valahogy oldani a hazajutást. Egyébként ital nélkül is nagyon jól tudom érezni magam, így ha úgy adódik - például előadás vagy premier után -, bent tudok maradni a városban, de ez is ritkán fordul elő. Kari sohasem volt egy bulizós típus, nagyon élvezi, ha otthon lehet. Amikor megismerkedtünk, talán kétszer mentünk el táncolni az éjszakába, így a kizártság neki sem probléma sőt, inkább előny.

Az sem zavarja, hogy a napi bejárás sok időt vesz el?

Ezt mindig olyan ismerőseim szokták kérdezgetni, akik még soha nem laktak a városon kívül. Maga a beutazás körülbelül 12-15 perccel hosszabb. A dugó a hidak előtt, a városban kezdődik, ezen pedig annak is át kell magát verekednie, aki Budapesten lakik.
Korábban egyébként volt olyan elképzelésünk, hogy veszünk a városban egy kisebb lakást és a Balaton-felvidéken lesz egy présházunk, kis birtokkal, de aztán megszületett Zsebi, úgyhogy ez lekerült a napirendről.

Van még, úgymond ingatlanálma?

„Erdő szélén házikó, abban lakik nagyapó”, illetve nagyanyó - a házunkról mindig ez a gyermekmondóka jut eszembe és így is képzelem most a jövőt. Lehet persze, hogy egyszer még meglesz a présház is a Balatonnál, de a városba biztosan nem akarok visszaköltözni. Soha nem gondolkodom azon, hogy de jó lenne, ha egy ilyen vagy olyan házat tudnánk venni. Elcsépelt, de úgy érzem, éljük az álmot.
 

Cikk megosztása

Friss cikkek

Amire egy ingatlanosnak szüksége van