A jogalkotó szándéka érthető, szerette volna a végtörleszteni vágyó adósokat megkímélni a felesleges költségektől. Az elmúlt napok eseményei azonban abba az irányba mutatnak, hogy épp ezzel ellentétes hatást sikerült elérni – állítja Duna House. A hitelközvetítéssel is foglalkozó ingatlanértékesítő hálózat szerint a közvetítők közreműködésével az ügyfelek jobb feltételekkel juthatnának hitelhez, nagyobb lenne a piaci verseny. A bankok az utóbbi időszakban jelentősen megemelték egyébként a forinthitelek kamatát.
Az otthonvédelemmel összefüggő törvénymódosítás ide vonatkozó bekezdése szerint „A végtörlesztés egészben vagy részben történő teljesítése érdekében nyújtott kölcsönre vonatkozó pénzügyi szolgáltatás közvetítéséért a közvetítő díjazást nem jogosult érvényesíteni megbízójával szemben”. Az indoklás pedig: "A módosító javaslat (...) ki kívánja zárni a végtörlesztések finanszírozására nyújtandó hitelek körében az indokolatlan közvetítői közreműködést, amely a végtörlesztésben érdekelt hitelfelvevők szempontjából tényleges előnyt nem, de többletköltséget eredményezne.".
Azok a pénzintézetek, amelyek számára kedvezőtlen a fenti döntés, mert a kisebb fiókhálózat miatt számítottak a közvetítők munkájára, állásfoglalást kértek a PSZÁF-tól a lehetséges együttműködésre vonatkozóan. A PSZÁF október 4-i vezetői körlevele azonban végleg minden lehetőséget kizár.*
Lássuk a továbbiakban, hogy az alapvetően jó szándék vezérelte elgondolás hogyan sült el mégis fordítva. Az elmúlt napokban a bankok jelentősen megemelték a Forintalapú hitelek kamatát, mivel tudták, hogy hitelközvetítők nélkül az adósok egy jelentős állománya nem lesz mozgósítható az olcsóbb, kedvezőbb feltételeket kínáló, de kisebb bankok felé. Az egy héttel ezelőtti 9-11% THM lakáshitelek a napokban 11-13,5% THM közé drágult a pénzintézetek többségénél, így gyakorlatilag sokkal nagyobb költség jelentkezett az adósoknál, mintha a közvetítők bevonásával élénkítették volna az egészséges piaci versenyt. Ezek különbségek persze eddig is jelentkeztek a piacon, de épp a közvetítők azok a szereplők, akik képesek eligazodni a kínálatban.
Tekintettel arra, hogy az alapkamat nem emelkedett, a forrásköltségek nem növekedtek, ez súlyos kérdéseket vet fel. Felmerül ugyanis a gyanúja a banki kamatemelések összehangoltságának – nyilatkozta a témával kapcsolatban Rogán Antal. Eltérő mértékű, de állandó a drágítás. Szerinte jelentős (pl. a már megfigyelt 2 százalékpont feletti) drágításra semmi nem ad okot és alapot, nem lehet a kamatemeléseket a forintforrások hiányával, vagy a forrásszerkezet változásával indokolni. Kartell volna a háttérben? A GVH és a PSZÁF már vizsgálja az ügyet.
Nézzük számokban, milyen helyzetet sikerült elérni a banki közvetítők kizárásával:
- egyrészt a közvetítők jelenléte erősítené a banki versenyt, amely az ügyfél számára alacsonyabb kamatokat és az új forint hitel igénylése esetén alacsonyabb egyszeri költségeket eredményezhetne
- másrészt a banki hitelkínálatban 2-3%-nyi különbségek vannak az árazást tekintve és ez a különbség nem egy egyszeri kiadás a hitelt felvevő számára. Vagyis ha átlagban 20 évre vesznek fel hitelt az adósok és ez a 2-3%-os eltérés minden évben realizálódik, akkor a 20 év alatt a kifizetett kamatot tekintve már 35-40%-os különbségről beszélünk két bank eltérő hitelkonstrukciója között.
A Pénzcentrum.hu korábbi cikke alapján a bankok által használt jutalékszint jellemzően a hitelösszeg 2-4%-a között volt, ha mindenki közvetítő útján juthatott volna hiteléhez, ekkora egyszeri költség terhelte volna az adósokat a teljes futamidő alatt. Ha a legmagasabb, 4%-os jutalékkal is számolunk, akkor sem kell nagy matematikai tudás, hogy megállapítsuk: a 40% épp tízszer ennyi!

A fenti táblázatból jól nyomon követhető, hogy egy 20 évre felvett 10 milliós hitel hogyan alakul különböző THM-ekkel. Vagyis 9.5%-os THM mellett a kifizetett kamat 12.4 millió Ft, míg 13.5% mellett 19 millió Ft. Ha a közvetítők hatására a piacon 0.25%-kal alacsonyabb THM-ű hitelek vannak, mint amilyenek lennének közvetítők nélkül, akkor az ügyfelek számára elméleti szinten a közvetítők hasznot jelentenének. (Az már más kérdés, hogy gyakorlatban számukra mindez nem jelenik meg.). Mit választana egy most megkérdezett ügyfél: 1666 Ft-os havi részlettöbbletet közvetítő bevonásával, vagy 27 ezer Ft-os havi többletet közvetítők nélkül, az „ő védelmében”?
Bár a fenti számítás megmutatja a legmarkánsabb problémát, de a hitelközvetítők nem csak a piaci verseny élénkítésében játszanak szerepet. A közvetítő összehasonlítja az egyszeri költségeket, illetve segíthet értelmezni az „apró betűs” részeket, amelyek a most napvilágot látott különböző banki próbálkozások fényében különösen hasznos lehet. Ez nemcsak az ügyfélnek haszon, hanem a banknak is, különösen egy olyan helyzetben, mint a végtörlesztés, amikor a pénzintézetek már most panaszkodnak arról, hogy nincs elég kapacitásuk az adminisztratív teendőkre.
Fontos mindenképp kiemelni, hogy a közvetítőnél és bankfióki igénylés esetén is ugyanannyiba kerül a hitel! Ha most a bank nem fizet jutalékot, az a pénz a banknál marad. Hazánkban és a tőlünk pénzügyi kultúrát tekintve fejlettebb nyugati országokban is jelentős, 50-60% a közvetítők részesedése a banki hitelpiacon. Ha a bank nem közvetítővel működik együtt, akkor nagyon sokat kell költeni pl. média kampányra (amely több százmillió Ft lehet), amelyet beleáraz a termékbe. Tudni kell, hogy a bankok számára a közvetítői együttműködés a leghatékonyabb és a legolcsóbb marketing eszköz is egyben, ráadásul sokkal kényelmesebb és hatékonyabb, mert csak a sikeresen megvalósult ügyletekre fizet.
Mindezek fényében joggal merül fel a kérdés: Valóban akarjuk, hogy az adósok végtörlesszenek? Ha nem, és mindez csak látszatintézkedés, akkor jó irányba haladunk, hogy sokak kimaradjanak belőle. Ha azonban valós a szándék, akkor érdemes újragondolni, hogy valódi piaci versenyben, vállalható termékek mellett, vagyis hitelközvetítők bevonásával zajlódjék a folyamat. A parlament hamarosan dönteni szeretne a referencia alapú árazásról, talán épp alkalmas időpont a fentiek átgondolására is.
* ”A fogyasztóval kötött deviza alapú kölcsönszerződések törvényben meghatározott árfolyamon való végtörlesztésére vonatkozó rendelkezések (Hpt. új 200/B. §) tekintetében a Felügyelet felhívja a pénzügyi intézmények figyelmét, hogy a jogalkotó szándéka az addicionális költségek nélküli végtörlesztésre és a közvetítői díj nélküli végtörlesztéshez kapcsolódó hitelkiváltásra irányult (Hpt. új 200/B. § (4)-(5) bekezdése). A Hpt. új 200/B. § (5) bekezdése értelmében a végtörlesztés teljesítése érdekében nyújtott kölcsönhöz kapcsolódó közvetítés díjtalan kell, hogy legyen.”