Amennyiben a megfelelőség igazolást harmonizált európai szabvány vagy Európai Műszaki Engedély alapján állítják ki, akkor a termék CE jelöléssel látható el, és az Európai Unión belül szabadon forgalmazható. Ez igaz mind magyar termékekre, amelyeket ezáltal az Európai Unióba exportálunk, illetve igaz külföldi termékekre is, amelyek CE jelöléssel ellátva érkeznek az országba és forgalomba helyezhetők.

Fontos itt kiemelni a forgalomba helyezés fogalmát, mivel a CE jelölés csakis erre jogosít fel, és nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy egy adott országban egy adott termék, adott termékjellemző értékekkel hova tervezhető, illethető építhető be. Extrém esetben az is előfordulhat, hogy a termék megvásárolható ugyan, de olyan alacsony termékjellemző értékekkel rendelkezik, hogy egy adott ország kötelezően előírt követelményeit nem elégíti ki, és nem tervezhető vagy építhető be sehova sem (lásd 1. ábra). Léteznek e nálunk ilyen nemzeti követelményszintek? Bizonyos horizontális területek, mint például a 28/2011 (IX.6.) BM rendelet (OTSZ) által meghatározott tűzvédelmi követelmények, vagy a 7/2006 (V.24.) TNM rendelet által meghatározott energetikai követelmények ide sorolhatók, azonban kötelező módon előírt termékspecifikus vertikális követelmények nem kerültek eddig kidolgozásra. Kiemelendő, hogy bizonyos termékkörök – mint például a nyílászárók vagy polisztirolhab hőszigetelések – esetén az elmúlt években születtek a harmonizált műszaki specifikációkkal összhangban lévő, szabványok formájában kiadott alkalmazási előírások, azonban ezek a teljes építési termék spektrum kevesebb, mint fél százalékát fedik le.

Aki már forgatott kezében harmonizált európai termékszabványt, annak nem meglepő az a tény, hogy a szabványok túlnyomó többsége egyáltalán nem, vagy csak nagyon alacsony mértékben tartalmaznak termékjellemzőkre előírt konkrét követelményeket. A szabványok általában megadják a termékjellemzőket, azok vizsgálati módját, az értékek kifejezési formáját, de arról nem igazán tartalmaznak információt, hogy egy adott alkalmazáshoz milyen teljesítményszint elérése szükséges. Ez a tendencia a 305/2011/EU Építési Termék Rendelet (Construction Product Directive – CPR) megjelenésével tovább folytatódik, illetve fokozódik is, hiszen a törekvés az, hogy a meglevő harmonizált szabványokból is eltávolítsák a követelményeket. Ennek az az oka, hogy a követelményszintek meghatározása minden tagállam saját feladata, és semmiféle harmonizációs törekvés nincs ebben a tekintetben az Európai Unión belül.

Az Építési Termék Rendelet 2011. április 24-én lépett életbe, azonban annak érdemi részét a termékek forgalmazására vonatkozólag csak 2013. július 1-től kell alkalmazni. Mivel ez egy rendelet, az kötelező érvényű minden uniós tagállamban, szemben a korábbi Építési Termék Direktíva irányelv jellegével. Az Építési Termék Rendelet szerint a CE jelölés jelentése is megváltozik. A gyártónak a CE jelölés jogszerű elhelyezéséhez a mostani megfelelőségi nyilatkozat helyett egy teljesítménynyilatkozatot kell tennie, amellyel nem egy szabványnak való megfelelőségről, hanem arról nyilatkozik, hogy a termék megfelel a nyilatkozatban szereplő teljesítménynek. A teljesítménynyilatkozat kiállításához legalább egy termékjellemző értéket meg kell adni, amely bármekkora lehet, viszont az nem biztos, hogy elegendő a termék betervezéséhez, illetve beépítéséhez, amennyiben arra a termékjellemzőre vonatkozóan egy adott ország nemzeti követelményt határozott meg.

Láthatjuk tehát, hogy a nemzeti követelmények nagyon nagy hangsúlyt kapnak, hiszen megfelelő követelményszintek meghatározásával szabályozható egy adott országban egy adott felhasználási területen a beépítésre kerülő építési termékek teljesítményszintje. Ezen kívül a követelmények megléte a tervezőknek is könnyebbséget jelent, hiszen tudják, hogy egy adott alkalmazási területen milyen terméket tervezzenek be.
Nagy előrelépésnek tekinthető, hogy a szóban forgó nemzeti követelmények kidolgozása az ÉMI Nonprofit Kft. munkatársainak koordinálásával és szakembereinek bevonásával, a Magyar Építőanyagipari Szövetséghez (MÉASZ) tartozó gyártói szövetségekkel és további szakmai szövetségekkel karöltve megkezdődött. A 2011. novemberében megtartott indító értekezleteken megalakultak az egyes munkacsoportok a CPR által meghatározott 35 termékcsoport kategória szerint (lásd 1. táblázat). A feladat nem kicsi, hiszen a harmonizált területen jelenleg 418 db szabvány található, további 64 db szabvány jelenleg kidolgozás alatt áll, és az Európai Műszaki Engedélyek kidolgázásának alapjául szolgáló 31 db ETAG (Európai Műszaki Engedélyek Útmutatója) szintén áttekintendő. A munkacsoportok feladata szabványonként, illetve ETAG-onként olyan irányelvek kidolgozása, amelyek szakmai hátteret nyújtanak a jogalkotók részére a nemzeti követelmények jogszabályba foglalásához. A tervezett ütemezés szerint az irányelvek az egyes munkacsoportok folyamatos munkája mellett 2012. májusára készülnek el.

Budavári Zoltán
koordinációs főmérnök

1. ábra

1. táblázat