Központi témaként indult neki az új kormányzat az otthonteremtésnek, az Új Széchenyi Terv alapdokumentumában is kiemelt helyet kapott a terület, ugyanakkor mostanában elég keveset hallani arról, hogy hol tart a program. Hogyan állnak most az előkészületek és a LOSZ milyen szerepet kapott a munkában?

Már korábban arra törekedtünk, hogy meghatározó szerepünk legyen az új programok előkészítésénél. Ennek konkrét eredménye volt, hogy részt vettünk a már szakmai berkekben jól ismert KÉK Program megalkotásában. Elsősorban a Társaság a Lakásépítésért Egyesülettel és a Magyar Építőanyagipari Szövetséggel kerestük korábban a kapcsolatot, most pedig stratégiai partnerként veszünk részt az érdekegyeztetésben. Úgy látjuk, hogy a KÉK Program némi finomítással alkalmas lesz arra, hogy megadja a jövőbeni pályázatok kereteit. A minisztérium erre vonatkozóan megtette a szükséges lépéseket. Ha késedelmesen is, de létrejött a munkabizottság és megkezdődtek az albizottsági egyeztetések október közepén. Nincs kétségem afelől, hogy a kormányzat felkarolja a szakmai szervezetek által kidolgozás alatt lévő konkrét javaslatokat.

Osztja azt a nézetet, hogy a források hiánya miatt késedelmet fog szenvedni a program indulása? Említette, hogy már most is némi késedelemben vannak.

Jelenleg a finanszírozás tekintetében a legfontosabb, hogy a jövőben ne kelljen hosszú ideig várakozni a pályázati pénzekre, amit egy elkülönített költségvetési alrendszer tud biztosítani. A gond azonban most egyáltalán nem a finanszírozással van álláspontunk szerint.

Ha a program alapja megvan és a finanszírozással sincs probléma, akkor hol az akadály?

Szövetségünk álláspontja, és ezt az Épületenergetikai Albizottságban is képviseljük, hogy addig nem szabadna elindítani az új pályázati rendszert, amíg a most futó pályázatok sorsa nem rendeződik megnyugtatóan. Óriási elmaradások vannak a korábban kiírt pályázatokkal. Vállalkozók ezrei régóta várakoznak a pénzükre az elvégzett munka után, van ahol még nem kezdődött el a kivitelezés, és van ahol még nem is kötöttek szerződést a jóváhagyott pályázatokra. Ezek az ügyek egészen a 2008-as pályázatokig nyúlnak vissza, de az azonos feltételekkel kiírt ÖKO-programban, a 2009-es pályázatok sorsa is bizonytalan.

Nem volt elkülönítve ezekre a kiírásokra megfelelő forrás?

Lehet, hogy a kiírás évében megvolt a pénz, de a hosszú elbírálási, benyújtási folyamat miatt ezek éveken áthúzódó projektek lettek, így már senki sem tudja megmondani, hogy melyik pályázathoz, milyen forrás tartozik.

Utalt rá Bencsik János államtitkár is a Lakásvásár előtti konferencián, hogy vannak olyan pályázatok, amiket direkt azért nem bíráltak el kedvezően, mert nem volt meg a forrás.

Bencsik úr a Zöld Beruházási Rendszer pályázataira utalt, amit olyan gyorsasággal írtak ki, hogy minket is meglepett. Bárkit el lehetett utasítani, a feltételek olyan szigorúak voltak és valóban jöttek olyan információk, hogy ezek mögött a döntések mögött forráshiány állt. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy korábban felülről nyitott pályázati források is voltak, melyeknél az adott évben meghatározott költségvetési kereteket túllépték, akkor egyértelműen látszik, mekkora volt a rendezetlenség.

Ettől még nem lehetne elindítani egy teljesen új rendszert?

Ha a most futó vagy épp csak előkészítés alatt lévő felújításokra ráeresztünk egy új rendszert, akkor csak növeljük a káoszt. Mi történik, ha valaki a korábbiakban vállalt beruházásokon felül újabb felújításokat akar? Hogyan helyezzük be ezeket az eseteket a mentori rendszerbe, milyen energia megtakarítást követelünk meg tőlük? A szervezeti kapacitásokat most teljesen le fogják kötni a tisztázatlan kérdések. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a minisztérium szerint 20 milliárd forint értékben vállalta túl magát az előző kormányzat.

Mennyi időt vehet igénybe, amíg ezek a kérdések megoldódnak?

Úgy gondoljuk, hogy egy évre szükség lesz, amíg letisztázódnak a dolgok, persze addig meg lehet jelentetni az új pályázatot, így több idő lesz a felkészülésre. Megéri a várakozás a tisztánlátás érdekében.

Mit szólnak a LOSZ álláspontjához, mondjuk a lakásépítők, a felújításokban résztvevő vállalkozók?

Tudom, hogy álláspontunk sokaknak nem szimpatikus, de az új pályázat kiírását némileg ellensúlyozni tudná a beinduló bérlakásépítési program, legalább a mintaprojektek erejéig. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az építőanyag gyártóknak, kivitelezőknek is benne áll a pénzük az előző pályázatokban vagy már várják, hogy a leszerződött munkákat elkezdhessék, de – mint mondtam – olyan is előfordul, hogy még a szerződést sem kötötték meg.

Akkor nincs is késésben a bizottság.

Nem pár hetes munka egy jól működő program kidolgozása. Az új kormányzati struktúra kialakítása miatti késedelem behozható.

Ön szerint, ha az összes korábbi pályázat megnyugtatóan lezárult, még lenne igény újabb felújításokra? Azt gondolhatnánk, hogy azok a közösségek, akik képesek voltak a döntésre már léptek.

Sok házkezelő szervezet elkötelezte már magát 3-8 éves adósságtörlesztésre a régi programokkal, de sok lakásszövetkezetnek, társasháznak még lenne véleményem szerint lehetősége arra, hogy egy komplexebb felújítást hajtson végre. Márciusban készítettünk egy felmérést, melyből kiderült, hogy a LOSZ tagjainak 10 százaléka hajtott végre valamilyen felújítást, de ennek csak fele érintette a szigetelést, a fűtéskorszerűsítést és az ablakok cseréjét egyszerre. A keresletben tehát nem kételkedem, viszont az önerő előteremtésnek kérdését nagy problémának tartom. Március óta megduplázódott a lakásszövetkezetek kintlévőségének mértéke. Sajnos már 2-3 éve a KSH nem kér adatszolgáltatást, de saját tapasztalatunk szerint a kintlévőség mértéke meghaladja az összbevétel 10 százalékát. 14-15 százalék esetén már veszélybe kerül a működés. Az előtakarékosság lehetőségének kiterjesztése ugyan segíthet az önrész előteremtésben, de ez csak évek múlva jelentkezik majd. Mivel az új pályázati rendszer egylépcsős lesz, tehát közvetlenül a költségvetéshez kell majd benyújtani a pályázatot és a helyi önkormányzatok támogatási lehetőségei bizonytalanok, az önerő központi kérdés.

Álláspontjuk szerint az új pályázati rendszerben magánszemélyek is pályázhatnának vagy csak lakásszövetkezetek és társasházak?

Az új rendszer célja a teljes magyar épületállomány komplex, energiahatékony megújítása, de többlakásos házak esetén mi azt tartanánk célszerűnek, ha csak házkezelő szervezetek pályázhatnának a támogatásra.

Mennyiben kapcsolható össze a bérlakás program a lakásszövetkezetekkel?

Részünkről azt a klasszikus lakásszövetkezeti sémát ajánljuk, ami az egész világon elterjedt. Magyarországon egyedülálló a lakásszövetkezeti tulajdonviszony rendszere jelenleg. A nem forgalomképes épületrészek vannak csak a szövetkezet tulajdonában, ami a falon belül van az a tagé, így például a bank szempontjából a szövetkezeti tag tulajdonosként fogható fel, a lakásszövetkezet pedig hitelképtelen. Ez a legnagyobb akadálya a dinamikus felújításnak. Ha az újonnan alakuló lakásszövetkezeteknek megadnánk a tulajdonjog lehetőségét a falon belüli részekre is, akkor arra az útra lépnénk végre, mint amire tőlünk nyugatra már 100 éve ráléptek.

Akkor olyan lenne a rendszer, mint korábban az önkormányzati bérlakásoké, ahol egy kisebb „beugró” fejében, elviselhető bérleti díj megfizetésével lehet lakáshoz jutni?

Igen, hasonló. Nagy különbség ugyanakkor, hogy ha mondjuk 3 millió forint az élethosszig tartó és örökölhető használati jog díja, és a szövetkezeti tag 5 év múlva el akar költözni, akkor a szövetkezettel pontosan elszámolhat. Van egy hozam, egy értékcsökkenés és példának okáért kap 3,6 millió forintot a szövetkezettől - rögtön költözhet is tovább, mondjuk egy új munkahely miatt. A használati jog díja, tehát nem vész el, ez egy könnyen mozgatható befektetés.

Tervük első hallásra különbözik a Társaság a Lakásépítésért Egyesület elképzeléseitől, aminek most nagy a támogatása.

Egyáltalán nem. Nagyon hasonló a két dolog, hiszen ők is Ausztriából vették át a modellt, ahol ilyen típusú lakásszövetkezetek működnek hosszú idő óta. Csak Magyarországon rosszul hangzik, hogy szövetkezet.

A használati jog díjának megfizetése viszont új elem. Ezzel kiküszöbölhető az állami támogatás?

Annyi állami támogatásra lenne csak szükség, amit bármely új lakásépítési forma megkap majd az új támogatási rendszerben. Semmi többre. Nem azt mondom persze, hogy a bérleti díj 400 forint lenne négyzetméterenként, de végre lenne lehetőség, hogy a tulajdon mellett más választása is legyen az otthonteremtőknek.

Erre a legtöbb magyar azt mondaná, hogy a bérlet bizonytalan, ha nincs elég bevételem, már ki is tesznek.

Ezért gondoljuk, hogy az új bérlakás program legfontosabb eleme a lakbértámogatási rendszer bevezetése, amit rászorultsági elven lehet megkapni. Ha valaki például elveszti az állását, akkor támogatást kap, ha újra talál munkát vége a támogatásnak. Ezt nem lehet megtenni egy tulajdonnal, ami igazából kényszertulajdon, ahogy mostanában látjuk. Ha valaki nem tudja fizetni lakáskölcsönét, mert elveszette az állását, akkor milyen alapon támogassa az állam? Hogy megtartsa magántulajdonát? Ez semmi jóra nem vezet.

A bérlakás programmal kapcsolatos kérdések mellett van még olyan terület, ahol a lakásszövetkezeteket érintő törvénymódosításokra lenne szükség?

Az itt elmondottakon kívül mi nem a lakásszövetkezetekkel kapcsolatos jogszabályokban látunk problémát, hanem a társasházak kivételezett helyzetében, hiszen mint úgynevezett egyéb gazdálkodó szervezetek a társasházak működése teljesen ellenőrizetlen. Nincs törvényességi felügyeletük, sok helyen nem tartják be a beszámolási kötelezettségre vonatkozó előírásokat, állítom, hogy 10 lakás felett ráadásul döntésképtelenek is. Az ügyészségi felügyelet az első lépés lett volna a törvény előtti egyenlő elbírálás elve felé, de egy egyéni képviselői indítványra mégis visszavonták a módosítást.

Lehet, hogy a társasházak felügyelete kisebb forradalmat váltott volna ki…

Ezt nem hiszem. Sajnos a mostani helyzetben egy rátermett közös képviselő szinte bármit megtehet, és a tulajdonosok hozzánk jönnek egyre nagyobb számban reklamálni, mi pedig legtöbbször csak széttárjuk a kezünket – nem tudunk segíteni. Arra pedig még a lehetőség sincs meg, hogy az egyszerűbb, átlátható és hangsúlyozottan adózási szempontból is rendezett működés érdekében egy beruházó rögtön lakásszövetkezeti formában építsen házat. Számtalan előnye van a lakásszövetkezetnek a társasházakkal szemben, de ezek egyelőre kevésbé ismertek. Jövőre tervezzük, hogy marketingkampányt indítunk a lakásszövetkezetek népszerűsítésére, összhangban az induló bérlakásépítési programmal, de annak a kedvezőtlen megítélésnek a formálására is, ami a szövetkezeteket övezi általában.