Hogyan változik a Kamara szerepe a miniszterelnökkel nemrég megkötött keretmegállapodás tükrében? Elképzelhető, hogy az előző Orbán kormány idején 1999-ben megszüntetett kötelező kamarai tagság visszajön vagy nem fognak elmenni ideáig?

Meggyőződésem, hogy vissza fogunk térni a kötelező kamarai tagsághoz. Más volt a világ, a gazdasági környezet 1999-ben, azóta sok minden megváltozott. Mára mindenki számára nyilvánvaló, hogy súlyos szakképzési válság van Magyarországon. Rossz a szakmastruktúra, alacsony a szakmai tudásszint, kevés a gyerek a képzésben, több mint egyharmad lemorzsolódik a szakképzés során, tehát tele van problémával a rendszer. Ezért egy olyan modellt választottunk ki, az úgynevezett német duális modellt, aminek az a lényege, hogy a gyakorlati képzés elsődlegesen nem az iskola tanműhelyében történik, hanem egy valós munkahelyen, egy életszerű közegben, ahol a diákok megtanulhatják a szakma csínját-bínját. Ebben egy nagyon erőteljes elmozdulás lesz – 1000 óráról 1800 órára akarjuk felvinni a gyakorlati képzőhelyen eltöltött idő mennyiségét.

Ehhez van köze annak, hogy 17 évre viszik le az iskolai tankötelezettség korhatárát?

Igen, mert azt mondjuk, hogy 3 év alatt el lehet sajátítani egy szakmát. Ez nagyon leegyszerűsítve úgy néz ki, hogy az első évben a diákok megtanulják az elméleti alapokat és az iskola tanműhelyében gyakorolják be a legalapvetőbb szakmai fogásokat. A második évben a mi segítségünkkel találnak egy gyakorlati képzőhelyet, egy élő vállalkozást, a harmadik évben pedig az idejük háromnegyedét már kizárólag gyakorlati képzésben töltik. A közismereti tárgyakat olyan szintre kell levinni, hogy a képzésben résztvevők ne morzsolódjon le. Ha valaki szakmunkásnak megy, akkor nem a hegeli filozófiát akarja megérteni, dolgozni akar. Ezek fiatal, energiával teli 17-18 éves srácok, akiknek az új rendszer egy használható szakmát, és így kenyeret ad a kezükbe.

Mi történik, akkor ha egy képzésben résztvevő fiatal úgy dönt, hogy az egyetemnek is nekifut, mérnök lesz. Erre milyen lehetőségek kínálkoznak majd?

Ez az egyik legfontosabb kérdés. A rendszer moduláris lesz, egymásra épülő elemekből áll majd. Ennek pontos kidolgozása a következő nagy feladat, amit meg kell valósítanunk. Hogyan tud egy szakmunkás bekapcsolódni a felsőoktatásba? Ez a felsőoktatási rendszer felülvizsgálatánál fog terítékre kerülni. Régen volt például a technikus képzés – valaki megtanulta a szakmát, majd elvégezte a technikus képzést és mehetett mérnöknek. Itt még nincsenek konkrétumok, de a lényeg világos: az átjárhatóságot biztosítani kell, a rendszer senkit nem zárhat el a továbbtanulás, képzés lehetősége elől. Életpálya modellt kell kapnia minden fiatalnak, aki a fizikai munkára érez magában tehetséget.

A szakképzést teljes egészében átveszi a kamara?

A szakképzés továbbra is állami feladat és felelősség marad. Mi a gyakorlati képzés felügyeletében, a tanagyag meghatározásban valamint a tudáskövetelmények különféle szintű ellenőrzésében vállalunk át bizonyos feladatokat azzal, hogy oda a reálgazdasági szereplők véleményét, javaslatait hozzuk be. Ezek közül egy nagy csoportot alkot a tanagyag meghatározása a piaci szereplők igényei szerint, a szintvizsgák ellenőrzése, hogy lássuk, milyen irányba halad a képzés és a vizsgabizottsági elnökök kinevezése, tehát a teljes tudásanyag megszerzésének ellenőrzése. Másik nagy csoportja feladatainknak a szakmagyakorlásra alkalmas helyek megtalálása, a képzésben résztvevők érdekeinek védelme. Ilyen például, hogy a tanulóktól ne kérjenek pénzt, hogy ott dolgozhasson – sajnos ilyen előfordul – vagy, hogy ne zsákmányolják ki a tanulót. Ezt egyébként 2000 óta végezzük. Jelenleg 48 ezer tanuló tartozik hozzánk.

Milyen szakképzési területeken valósulhat meg ez a szerepvállalás?

Összesen 126 szakma fog idetartozni, ami a gyerekek 80 százalékát érinti. Ez gyakorlatilag az összes olyan szakma, ami manuális képességeket igényel.

Akkor az építőipar egésze idetartozik, de mi a helyzet az ingatlanosokkal, ami OKJ-s képzésben van jelenleg?

Mivel nem szakmunkás jellegű a képzés, az nem fog hozzánk tartozni.

Térjünk vissza a kötelező tagságra, ami mindent vállalkozást érint. Integrálni fogják a többi kamarát?

Mi az, hogy integrálni a többi kamarát? Köztestületi kamarából kettő van: a kereskedelmi és ipar- valamint az agrárkamarák. Mindkettő területi alapon szerveződik. Ezen kívül vannak hivatásrendi kamarák, azt hiszem 17 – ilyen az ügyvédi vagy az orvosi kamara. A harmadik csoport az úgynevezett vegyes kamarák, mint az AmCham vagy a Német-Magyar Kamara, de ezek egyesületként, az egyesülési jog alapján jöttek létre.
Ha visszaállítjuk a kötelező kamarai tagságot, akkor kell egy éles határvonalat húzni az agrárium és a kereskedelem, illetve az ipar között és e két köztestületi kamarának a gazdaság teljes spektrumát le kell fednie, tehát nem lehet olyan vállalkozás, ami nem tagja egyik vagy másik köztestületi kamarának. Így meg lesz annak a lehetősége, hogy egyes szakmacsoportokat egységesebbé tegyünk. Sajnos mi abba az irányba mentünk eddig, hogy a hivatásrendi kamarák száma egyre nőtt, ami ellentétes az európai folyamatokkal.

Sok szakmánál – jó példa erre az ingatlanosok köre – számtalan egyesület, szövetség is alakult.

Igen. Az ingatlanosoknál is létrejött számos egyesület, melyek közül soknak – tisztelet a kivételnek – csak az a célja, hogy a másikat ellehetetlenítse. Nagyon komoly belső feszültségek vannak a rendszerben, ami nem szerencsés. Nálunk is volt korábban ingatlangazdálkodással foglalkozó kollégium, amit azért szüntettünk meg, mert képtelenek voltunk egységet teremteni, általában olyan üzleti csoportok kerekedtek felül, akik így-úgy próbálták egymást kiszorítani jogosítványaikra építve. Ezt nem hagyhattuk.

Minden vállalkozásnak kötelező lesz a tagság kivétel nélkül?

A kontinentális Európában általában az az elv érvényesül, hogy ha vállalkozni akarsz, akkor kamarai tagnak is kell lenned. Ha nem vagy kamarai tag, akkor olyan mintha nem lenne adószámod. A rendszerváltó országoknak, amelyekre az önkéntes tagság jellemző, fel kell ismerniük, hogy saját vállalkozásaik helyzetbe hozására, megerősítésére a nyugati, osztrák, francia, német, olasz, stb. példát kell követniük. Egy atomizált piacra sokkal könnyebb bejönnie és piacot szereznie egy multinak. Nem véletlen, hogy folyamatosan ez volt a filozófia sugallat, amögött a kezdeményezés mögött, hogy ne legyen kötelező a kamarai tagság, amit igazából egyedül az SZDSZ támogatott. A legjobb példája ennek a multikkal kötött beszállítói blanketta szerződés, amit nyugaton a kamarának jóvá kell hagynia, mielőtt odateszik a kis- vagy középvállalkozó elé. Mi érvényesíteni tudjuk azt az érdeket, hogy például ne 120-, hanem 30 nap legyen a fizetési határidő, egy kisvállalkozásnak erre semmi esélye. Vagy elfogadja a keretfeltételeket vagy nem kerülnek polcra az árui.

A rendszert úgy kell elképzelni, hogy minden vállalkozás egy szakmacsoportba vagy kollégiumba kerül, amiből demokratikus választás útján kerül ki egy vezető testület, amely dönt a szakmát érintő kérdésekben?

Lényegében igen, országosan és területi alapon egyaránt.

Mikorra várható döntés az ügyben?

Ez két dologtól függ: a politikai akarattól és a társadalmi felismeréstől. Úgy gondolom, hogy ehhez a felismeréshez az utóbbi évek tapasztalatiból kiindulva nagyon közel járunk és a politikai akarat is megvan. Jó esélyt látok arra, hogy akár 2011. január 1-től, ha az Országgyűlés leterheltsége engedi, bevezethetjük az új rendszert. A lényeg, hogy nem vagyunk ettől messze.

Nem lesz egy egyszerű folyamat, hiszen mindenkinek be kell lépnie, mindenkit ellenőrizni kell, meg kell választani a kollégiumok testületeit, és így tovább…

Nagyjából egy év alatt mindez megtörténhet.

Költség szempontból ez hogyan érinti a vállalkozásokat?

Nem fogja megterhelni őket, a kisebb, példának okáért 10 millió forint bevétel alatti vállalkozásnál hozhatunk olyan döntést, hogy nem kell kamarai díjat fizetniük. Ennél sokkalta fontosabb kérdés azonban, hogy mit is akarunk ezzel? Látni akarjuk a piacot. Mit kínálhatnak a magyar vállalkozások, ha adódik egy lehetőség például egy szerbiai segély-hitelprogram keretében? Nem tudjuk, kik és mit, honnan és milyen kapacitás mellett exportálnak Szerbiába. Tehát rendszerszinten jelenleg semmilyen piaci lehetőségre, megkeresésre nem tudunk reagálni, nem tudjuk a vállalkozásokat megkeresni. A munkaerőpiaci igényeket sem tudjuk. Mire van szükség Baranyában vagy Szabolcsban? Ma csak akkor látjuk a hiányszakmákat, ha már külföldről kell szakmunkásokat hozni.

Egy fontos iparágat, az építőipart már látják, hiszen itt idéntől kötelező a regisztráció. Mik a tapasztalatok?

Igen, itt már most nagyon érdekes dolgok tűnnek ki, habár még egy félév kell, hogy a teljes piacot átlássuk, hiszen sokan regisztrálnak mind a mai napig, amikor olyan akadályba ütköznek, hogy kell a regisztrációs szám. Az elején, és erről szólnak a hírek még ma is, nagyjából 100 ezer regisztrációra lehetett számítani. Kiderült azonban, hogy tevékenységi körnek boldog-boldogtalan felveszi az építőipart. Egy év alatt 40-45 ezer regisztráltunk van és havonta nagyságrendileg ezer vállalkozás regisztrál. A vállalkozások több mint fele táskásvállalkozó, nincs alkalmazottja, alvállalkozókra épít.

Ezek a nagy árbevételű cégek…

Részben igen, de itt jön be a politikai akarat kérdése. A kamara csak egy eszköz. Mi látni fogjuk az egész piacot, és azt például, hogy hogyan ügyeskedik át magukat egyik cégből a másikba egyesek adóssághegyeket hátrahagyva. Nálunk meglesz az információ, hogy a politika eldönthesse: be akar avatkozni egyes piaci folyamatokba vagy sem? Arra persze a mi testületeinknek is meglesz a lehetőségük, hogy az egyértelműen csalárd módon, mást nem megengedett eszközökkel ellehetetlenítő vállalkozásokat kizárjuk a kamarából. De az etikai szabályokat is csak akkor tudjuk érvényesíteni, ha kötelező a kamarai tagság.
Óriási a nyomás. Valóban jönnek ingatlanosok, utazási irodák és még sorolhatnám – rengeteg olyan szakma, ahol a kötelező tagságról hallani sem akartak korábban, de most már inkább sürgetik a dolgot. Rendet akarnak.

A rendnek nem az volt eddig a legnagyobb akadálya, hogy az 5 milliárdos cég 150 alkalmazottal kifogásolta, hogy a 30 milliós cégnek 2 alkalmazottal ugyanolyan befolyása lehet, mint neki? Sok lúd disznót győz alapon leszavazzák a kicsik a nagyokat.

Az szerepel törvényjavaslatunkban, hogy ha van 100 küldötti hely, akkor ebből a jogszabályoknak megfelelő definíció szerint 25 nagyvállalat, 25 kis- és középvállalat, 25 mikro- és 25 egyéni vállalkozó legyen. Tehát jelen lesznek a kicsik és a nagyok egyaránt, megfelelő súllyal.

Ezek szerint mindenki szavaz egy nagyvállalatra, egy KKV-ra egy mikróra és egy egyéni vállalkozóra, és így kapjuk meg a küldötteket?

Igen. A küldöttgyűlés pedig dönt a szakmacsoportok érintő kérdésekben, ami kötelező mindenkire, akkor is, ha az adott kérdésben nemmel szavazott.

Terveznek változásokat a választott bírósági rendszerben is?

Fontos kiemelni ebben a kérdésben, hogy a kamara csak a feltételeket adja a választott bíróság működéséhez, de ettől eltekintve az intézmény teljesen független tőlünk. Úgy gondolom egyébként, hogy a választott bíróság nagyon jól működik csak néhány olyan eset van, ami eléri a sajtó ingerküszöbét, miközben óriási összegekről döntenek nap, mint nap. Természetesen a vesztes mindig akar valami magyarázatot találni a döntésre, ezért egy-egy esetben bevonják a médiát is, de még egyszer mondom, ez elenyésző a teljes volumenhez képest, a rendszer jól működik.