Az interjú bevezetője 2010 novemberéből:
Kassai Viktorral, a legmagasabban jegyzett magyar játékvezetővel, a Bajnokok Ligájának 5. játéknapja előtt sikerült interjút készítenünk természetesen ingatlanpiaci témában - fociról szó sem esett. A nemzetközi futballban edződő sípmester - aki a pekingi olimpián döntőt, a dél-afrikai világbajnokságon pedig a spanyol-német elődöntőt fújhatta - nemcsak a pályán akar észrevétlen maradni, a lakáspiacon sem keresi a túlzásokat. Kassai Viktor inkább a funkcionalitásban, az egyszerű megoldásokban hisz, miközben éppen azzal elégedett, amije van, nem kerget vágyálmokat...
(A cikk a hirdetés után folytatódik!)

Milyen gyermekkori élményeket hoz magával az ingatlanokat illetően, hol töltötte fiatal éveit és ez mennyire határozza meg mostani elképzeléseit, ha az otthonról van szó?

Tatabányán nőttem fel egy 4 emeletes panelházban, tehát alapvetően nálam az otthon mindig a városi élethez kötődött. Nehezen tudnám elképzelni magam egy vidéki családi házban mind a mai napig, hiszen nagyon sokáig éltem teljesen más környezetben.

Akkor nem az határozza meg ingatlanos választásait, hogy a panelhez képest egy homlok egyenesen más környezetbe kerüljön?

Ha valaki megszokja ezt az életformát, akkor elfogadja, még ha esetleg az elején nem is tetszik neki. Nekem nem jelentett soha problémát ilyen körülmények között élni. Családdal, gyerekkel se nagyon vágynék egy vidéki környezetben fekvő családi házra. Gyermekkoromból csupa jó élményem van. Az általános iskola és az osztálytársaim is mind közel voltak, tanítás után nem kellett messzire menni, buszra szállni, hogy focizhassunk egy jót, minden könnyen elérhető volt. Szerintem egy gyereknek ez nagyon ideális.

Hogyan került el a szülői háztól?

Középiskolás éveim alatt évekig kollégiumban laktam, kiszakadtam teljesen az otthoni közegből, többekkel kellett megosztani az életem minden pillanatát, de ez gondolom sokaknak ismerős. Ezt követően a szokásos bérlakás következett többedmagammal. Alaposan megedzetek ezek az évek, nincsenek nagy igényeim ilyen szempontból. Amikor aztán kinőttem az albérletet, mint oly sokan, én is egy másfélszobás saját lakásban kezdtem az önálló életet, ez volt az alap. Utána ezt is kinövi az ember, egy kicsit tágasabb otthonra vágyik és ezt mostanra sikerült is elérnem.

Hol él most?

A korábbinál egy kicsit nagyobb társasházi lakásban lakom kertvárosi környezetben mindenféle luxus nélkül. Mint mondtam, nem vagyok a családi házak híve, persze ez nem azt jelenti, hogy egyszer valamikor ne költöznék egy külön házba. Itt most nagyon jól érzem magam és szerintem ez a legfontosabb, ha lakásról, otthonról van szó.

Akkor most nyugvópontra jutott ingatlanos szempontból?

Véleményem szerint ingatlant nem rövidtávra választ az ember, hanem legalább 5-10 éves intervallumra. Nem tartom jónak, ha valaki állandóan az ingatlanhirdetéseket bújja egy másik lehetőségért és évente költözik, mindig keres valamit, de nem találja meg az igazi otthont. Nálam ez nem így van, persze mint említettem az igényeim sem túl magasak.

Akkor úgy általában nem igazán érdeklődik az ingatlanpiac iránt…

Különösebben nem. Persze amikor az előző kislakást eladtam, akkor én is foglalkoztam a kérdéssel minimális szinten, amennyire egy laikus foglalkozhat ilyesmivel. Azt azért kiemelném, hogy egy ingatlanos szakember segítségével sikerült eladni az előző lakásomat. Nem árt, ha az ember valaki olyantól kér segítséget, aki ért is hozzá. Egy kicsit többe kerül majd a tranzakció, de legalább nagyobb sikerrel kecsegtet.

Ez az álláspont szívmelengető lesz az értékesítőknek… Szokott gondolkodni a jövőn, már ami az ideális otthont illeti, vagy nem kerget álmokat, inkább racionális típus?

Inkább. Úgy gondolom, hogy nagyon sok esetben az ingatlan egyfajta státuszszimbólum, olyan terekkel, megoldásokkal, amiket a bentlakók nem is tudnak kihasználni. Számomra egyáltalán nem fontos, hogy mondjuk 10 szobás lakásom vagy házam legyen, az ember jól tudja magát érezni akár 2 szobában is, ha az olyan környezetben van és a belső kialakítás is otthonos. Nincsenek tehát ingatlanos álmaim, éppen ott érzem magam jól, ahol vagyok.

Ez gondolom, pályáján hasznos hozzáállás, hiszen egyik szállodából vagy épp edzőtáborból a másikba utazgatnak kollégáival. Mintha még mindig kollégiumba lakna.

Valóban van egy kis hasonlóság. Rengeteg helyen megfordulunk, mindenféle szállodákban eltöltünk egy pár napot vagy egy kicsit hosszabb időt, ha például továbbképzést vagy nemzetközi tornát tartanak. Fontosnak tartom, hogy a külföldi utazások után valóban otthonos környezet várjon, ezért mindig jó érzés, ha hazatérek.