- Ingatlanközvetítés, fejlesztés, hitel, biztosítás… széles a cég palettája. Ön alapvetően mivel foglalkozik a cégen belül?

- Három területtel: marketinggel - ezzel is kezdtem majd négy éve, de én felügyelem az IT-t, és az üzletfejlesztés, azaz a belső stratégiai üzletfejlesztési projektek vezetése is az én területem.

- Ezek után biztosra veszem, hogy közgazdász…

- Talált. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Közgáz nem tudatos elhatározás volt. Tehát nem menedzsmentet akartam tanulni vagy vállalatvezetést, hanem nagyon vágytam arra, hogy utazhassam. Az angol tanárom külkereskedelmi üzletkötő volt valamelyik IMPEX-nél, és nagyon tetszett nekem, hogy ő ide-oda mehet. Ezért elhatároztam, hogy külkereskedő leszek. Így került a képbe a közgáz. Felvettek, elvégeztem. Aztán 1999-ben az Insead-on, Franciaországban egy egyéves MBA-kurzust végeztem el. Ezt a kurzust világ első öt MBA képzése között tartják számon.

- És az utazás bejött?

- Igen. Tulajdonképpen az OC –ig nemzetközi cégeknél dolgoztam. Stratégiai tanácsadóként és különböző vezetői pozíciókban volt módom külföldön dolgozni is, nemzetközi csapatban, amire szintén vágytam. Utoljára T-Mobile International CRM-vezetőjeként Bonnban dolgoztam, de egy átszervezés után Bécsbe kerültem, és onnan kellett röpködnöm, hetente háromszor is. Ez egy idő után egy kicsit fárasztó volt. Ekkor érkezett a magyar lehetőség, az Otthon Centrum.

- Tehát tulajdonképpen outsider az ingatlanszakmában?

- Ma már nem érzem magam outsidernek, bár teljesen insidernek sem. Mentségemre szolgál, hogy én nem közvetítek vagy fejlesztek ingatlanokat, nekem azt kell menedzselnem, hogy az Otthon Centrum jó brand legyen, mindenki ismerje. Az ügyfelek, a franchise partnerek – és a konkurencia. Mi a Közgázon tulajdonképpen menedzserképzést kaptunk, azaz hogy embereket irányítsunk valamely folyamatban, és ez vonatkozik az MBA-ra is.

- Nem visszalépés egy nagy nemzetközi vállalattól egy magyar céghez kerülni?

- Nekem nem. Igaz, hogy ahány forintban gondolkozunk mi, egy nemzetközi cég annyi euróban, és az sok szempontból nagyobb hatalmat ad. De a cégen belüli politika, az erőviszonyok megismerése, alakítása, a helyezkedés – ezeket a fogalmakat nem pejoratív értelemben használom, mert ez szükségszerű egy nagy cégnél - nagyon sok energiát elvesz. Nem ismered annyira az embereket, a tulajdonos és a menedzsment külön válik, az egész olyan elidegenedett. Félreértés ne essék, tetszett, érdekesnek találtam, sokat tanultam a nemzetközi cégeknél, de most itt jól érzem magam. Szeretem, hogy érdekes, önálló munkát végezhetek, lehet új dolgokat létrehozni, közvetlenül a vállalat tulajdonosával dolgozhatom együtt, közöm van… hogy így fogalmazzak.

- Milyen vezető?

- Liberális vezetőnek tartom magam, szeretem, ha azok az emberek, akik velem, vagy alattam dolgoznak, jól érzik magukat. Olyanokkal szeretek együttműködni, akik magukénak érzik a feladatukat, tudnak önállóan dolgozni, nem kell a szájukba rágni, hogy mit tegyenek. Építek a munkatársaimra, azokra, akik mást tudnak, másképpen tudnak, mint én. Sokszor „delegálok”, és az eredmény érdekel, nem az, hogy ki hozza.

- A magánéletében delegálni vagy dirigálni szeret?

- Négy éve vagyok házas, van két kicsi gyermekünk, és nagyon sok olyan dolgot is ráhagyok a feleségemre, amit egy „igazi családfő” elvileg nem tehetne meg, mint például a lakásfelújítás. Ha ez őt érdekli, csinálja, örülök neki. Nem attól vagyok valaki otthon, hogy mindenbe beleszólok, vagy mindenben én döntök – a házasság, a család egy szerteágazó közös projekt, sok örömmel, sok felelősséggel, de vezetők nélkül.