Van bármi jele, hogy véget ért a válság?

Nem merném kijelenteni, hogy véget ért… Sőt – nem akarok ünneprontó lenni – de úgy tűnik, hogy az ágazat bizonyos szegmenseiben még most jöhet a feketeleves. Gondolok itt például a több ezres számban mostanában piacra kerülő „bedőlt” hitelű lakásokra, melyek nyomott ára ismét átrendezi az amúgy sem rózsás használtlakás piacot. De említhetném az újlakások piacát is, ahol tudjuk, hogy minimum 2 év, míg a „termék” a tervezőasztalról a lakásforgalmazók kínálatában megjelenik. Nos, esetükben a probléma, hogy a tervezők többsége még munkához sem fogott. Ezek nyomán mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy körülbelül mikorra várható komolyabb átrendeződés az újlakás piacon.

Milyen konkrétumokról lehet beszámolni?

A MAISZ részéről végeztünk kutatásokat. Ezek alapján elmondható, hogy míg a használtlakások, közvetítők piacán nagyságrendileg 50, addig az újlakások, a forgalmazók piacán körülbelül 70 százalékos volt az elvándorlás, azaz a „békeidőkhöz” képest csak töredék számú kolléga maradt az ágazatban. És még nem beszéltünk az értékbecslőkről, hitelközvetítőkről, valamint a szintén az ágazat holdudvarához tartozó biztosítási piacról. Ám a felsorolásnak még nincs vége, hiszen a mai ingatlanszektor már nyomokban sem hasonlít a 10 ével ezelőttire. Ma már a biztonsági őrök, takarítók, liftszerelők, étel-, italautomata forgalmazók, a plázák dísznövény kertészei, a légkondicionáló szerelők is mind-mind a létesítménygazdálkodási ágazatunkhoz taroznak. Ideje tudomásul venni, hogy az ingatlanpiacról korábban kialakult kép mára teljesen megváltozott. Éppen ezért összességében ma már nem ingatlanpiacról, hanem egy ennél tágabb fogalmat jelölő ingatlan iparágról beszélünk. Mindezek tükrében nem túlzok, ha kijelentem: nincs még egy olyan gazdasági ág, mely az elmúlt időszakban ekkora vérveszteséget szenvedett volna el. Mondjuk végre ki, országos szinten több tízezer munkavállalóról beszélhetünk – múlt időben.

Mikor indulhat be a növekedés?

Amennyiben a kormányzat az előző ciklusához hasonló módon előáll egy komoly piacdinamizáló programmal, úgy körülbelül 2-3 év mire az érezteti a kedvező hatását. Ám mielőtt túlzott borúlátással vádolnak, gyorsan hozzáteszem, ezen időszak becslésekor nem szabad elfelejteni, hogy most jóval lejjebbről indulunk, elég csak az építőipari alapanyaggyártás siralmas helyzetére tekinteni. Ráadásul a most szóba jöhető megoldások közül – pont a pénzügyi válság okán – hiányoznak a kedvezményes hitelek, és más pénzpiaci lehetőségek. Mindezektől függetlenül bizakodó vagyok. Őszintén remélem, hogy a kormányzatban most helyet foglalók tapasztalata, valamint az, hogy valódi partnerként kezelik a Magyar Ingatlanszövetséget – csak jó dolgot eredményezhet.

Kereslet-kínálat hogyan alakul?

Kínálati oldalon a használtlakások esetében soha ilyen bő kínálat nem volt. A lanyha vásárlói érdeklődés miatt az ingatlanok forgási sebessége többszörösére nőtt. Egyes közvetítők kínálatában immár megjelentek a 3-4 éve eladatlan ingatlanok. Vásárlói szemmel nézve az új lakások kínálati oldalán rosszabb a helyzet. Itt a jóval korábban leállt fejlesztéseknek nyomán lassan már ott tartunk, hogy egy-egy kerületben vannak lakástípusok, melyekből hiány van. Félő, hogy átesünk a ló másik oldalára.

Mi a jellemző piaci tapasztalat az utóbbi évben?

Forgalmazói és közvetítői oldalról kiemelném a valós szakmai hozzáértéssel, jelentős helyismerettel rendelkező kisebb irodák egyre inkább vezető szerepét. Úgy tűnik, hogy esetükben a túlélés kulcsa a hozzáadott szolgáltatások számának bővítése. Naponta hallunk olyan helyi szintű együttműködésről, ahol költöztető, szobafestő, ingatlanos, ügyvéd fog össze, hogy ügyfeleik részére jobb, komplexebb szolgáltatást nyújtva erősítsék egymást a piacon. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy ez a horizontális - ingatlanirodák közötti - kapcsolódást felváltó vertikális összefogás az, mely az ágazatban dolgozók túlélésének egyik kulcsa lehet.