Beavatnál minket egy kicsit eddigi „ingatlanos” múltadba? Sok helyen laktál például?

Nehéz megszámolni. Gyerekkoromban először szüleimmel Nagytétényben laktunk. Nem messze, a Tétényi úti kórházban születtem. Ezután elköltöztünk a Felső-Zöldmáli útra a II. kerületbe. Akkor épültek ott sorházak, óriási kerttel, játszótérrel. Nagyon jó volt ott felnőni. Aztán 14 éves koromban sajnos ismét elköltöztünk, amit nehezen tudtam elfogadni. Szüleim eredetileg befektetési célból vásároltak egy telket Csillaghegyen, amire házat akartak építeni. A befektetésből annyi lett, hogy a végén oda kellett költöznünk, mivel az építkezés közben elfogyott a pénz.

Nem tetszett Csillaghegy?

Dehogyisnem! Nagyon szeretem, csak sajnos a telek sem a Dunához, sem a hegyi részhez nem volt túl közel. De azért egy előnye volt, ettől kezdve akármikor zongorázhattam, ha úgy jött az ihlet, akár éjfélkor is.

És hogyan alakult saját lakáskeresésed az első időszakban?

Bő évtizeddel ezelőtt az USA-ban folytattam az itthoni tanulmányaimat, itt találkoztam először a lakáskeresés problémájával. New Yorkban nem is tudom megszámolni, hogy hány helyen laktam. Volt, hogy szobatárssal osztoztam a lakáson, volt, hogy egyedül laktam, volt, hogy a WC-t egy egész emelettel használtuk közösen. Arra mindenestre jó volt az egész, hogy ne nagyon kényelmesedjek el…

Miután hazajöttél merre vetted az irányt? Újabb befektetés?

Nagyon sokat nézegettük az ingatlanokat, de semmi érdekes nem jött szembe. Emlékszem, egy átmulatott jeges téli éjszaka után elhatároztuk, hogy már este megnézzük azt a házat, amit másnapra listáztunk ki a hirdetések közül – teszem hozzá, teljesen véletlenül. Ahogy odaértünk egyből megfogott a hely szelleme, rögtön éreztem, ez lesz az! Másnapra oda is hívtam a családomat, hogy ezt a házat, illetve házrészt, meg kell nekik is nézniük.

Mi tetszett meg benne?

Elől kiskert, hátul kicsit nagyobb kert, 4 méteres belmagasság, padlótól plafonig terpeszkedő faablakok. Csodálatos. Persze mielőtt beköltöztünk falakat kellett mozgatni, egy-két helyiséget, vizesblokkot áthelyezni, nem volt kis munka.

Te voltál a művezető?

Ha nem is művezető, de igen: én mondtam meg, hogy mi és hol legyen. A kivitelezőm nevét mindenképpen szeretném megemlíteni, ő Imre Ferenc. Nagy szaktudású ember, minden részletre kiterjedt a figyelme, a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Ha belépek egy lakásba, akkor mindig van koncepcióm. Ha nem is egy széles réteg, de a közvetlen barátaim, családom mindig kikérik véleményemet az átalakítás lehetőségeiről. Nagymamám például néhány éve költözött fel Győrből, és az én javaslatomra cserélte meg a konyhát a nappalival az új lakásban. Először nem hitte el, hogy neki nem egy nagy konyhára, hanem inkább egy csendes, kellemes méretű hálószobára lesz szüksége. Azóta a lakás elrendezése teljesen bevált neki.

És hogyan alakult át a „álomház”?

Nagy erőfeszítések árán sikerült tip-top állapotba hozni házrészünket, ami modernsége mellett megtartotta évszázados karakterét is. Itt a Hegyvidéken ez volt az első ház, amit igazából csak nyaralóként építettek. Bája mellett, ennek ugyanakkor megvan a negatív oldala is. Nincs teljesen alápincézve az épület, az alapot meg kéne erősíteni. A tető is lassan nagygenerálra szorul, úgyhogy a 2001-es felújítással még korántsem sikerült rendezni teljesen a helyeztet. A kislányunk is ideszületett. A terasz és a kis kert a babával nagyon ideális és kényelmes.

Akkor meg sem fordul a fejetekben a költözés gondolata?

Nem. Nem szeretnénk kiköltözni a városból. Ha akarunk, felülünk a buszra és körülbelül 10 percen belül a városban vagyunk. Tökéletes.

Úgy általában figyelemmel kíséred az ingatlanpiacot? Nem készültök egy jó befektetésre a válság olcsóbb árait kihasználva?

Nézegetjük, hogy van-e lehetőség egy stúdiónak alkalmas lakás megvásárlására, mert a mostanit béreljük, de ennek az anyagi része sajnos még nem állt össze.

Ha már stúdió… Most jelent meg új lemezed az Bíró Eszter Quintet formációval. A Mikor lesz az már? című lemez szakítás a korábbi zenekarral és az Ezter-féle stílussal?

Nem. Az Eztert is folytatjuk, olyannyira, hogy december 26-án a Gödörben lépünk fel és tavaszra elkészül a projekt második lemeze is. A közreműködő zenészek - Fodo, Nikloa Parov, Papesch Péter és Hámori Máté - szinte ugyanazok és a zenét is Fodo szerezte, ugyanakkor az új lemez zenei anyaga akusztikus. Az Ezter tökéletes egy nyári fesztiválra vagy nagyobb klubokba, a Quintettel viszont fel tudok lépni múzeumokban, színháztermekben vagy kisebb helyeken is, ahol a visszafogottabb dalok és a mélyebb mondanivalók is megélnek.

Nagyon amatőr, ha azt kérdezi az ember, hogy a Quintet elnevezés egyfajta klasszikus stílust jelent?

Vártam már a kérdést, de még senki sem tette fel. A válasz egyértelműen nem. Egyszerűen a zenészek számára utal a név. A stílus sokban hasonlít a korábbi irányvonalhoz, a világzenénél marad, viszont jelentős különbség, hogy ez egy akusztikus formáció. A lemezen a zsidó folklór dallamainak feldolgozásai szólalnak meg, illetve magyar költők Fodo által megzenésített versei. Külön büszke vagyok rá, hogy Radnóti Miklós idős özvegye engedélyezte a feldolgozást, illetve, hogy Varró Dánielnek nemcsak az egyik versét dolgozhattuk fel, hanem írt egy gyönyörű fordítást is az egyik jiddis dalra.

Ugyan még nem hallgattam végig tüzetesen a lemezt, de bevallom, engem a Kányádi Sándor feldolgozás fogott meg leginkább.

Ezt a számot közösen adjuk elő Herczku Ágnessel. A lemezen egyébként Kányádi mellett még Nagy László feldolgozást is lehet hallani, valamint számos vendégművész is megtisztelt minket játékával. Öröm, hogy elkészülhetett ez a zenei anyag, amellyel remélem sokaknak fogunk megható vagy vidám pillanatokat szerezni.