Polyák Lilla azon szerencsés musicalszÃnésznÅ‘k közé tartozik, akik nemcsak itthon, de külföldi közönség elÅ‘tt is megmutathatták tehetségüket. Lilla, a SzÃnház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése és egy VÃgszÃnházban töltött rövid idÅ‘szak után lehetÅ‘séget kapott a bécsi Theater an der Wien-ben is, ahol többek között szerepelt az azóta már nálunk is népszerű Mozart!, és ABBA cÃmű musicalekben. Hazatérve itthon is sikerszerepek várták, az Anna Karenina tragikus cÃmszerepe, az Elizabeth törékeny császárnéja és legvégül a Mozart! Wäldstatten bárónéja, végre magyar nyelven. Jelenleg is több szÃnházban szerepel. A próbák és elÅ‘adások végén szintén szÃnművész férjével, Homonnay Zsolttal együtt, pátyi kertes házukba sietnek haza gyermekeikhez.
Győrben születtél, laktál már Budapesten, Bécsben, végül családoddal Pátyon horgonyoztatok le. Tudatos volt ez a helyválasztás?
Nem, egyáltalán nem. Zsolttal, még az egyetemen ismerkedtünk meg, egyértelmű volt, hogy összekötjük életünket, és hogy ezt a közös életet legszÃvesebben egy kertes házban képzeljük el. Már egy ideje keresgéltünk, amikor szerencsésen rátaláltunk egy beruházó hirdetésére, aki négy egymás melletti ikerház felépÃtését tervezte a Zsámbéki-medence területén található településen. Megtetszett a környék is és az sem volt elhanyagolható szempont, hogy évekkel ezelÅ‘tt ez a vidék még nem számÃtott felkapott területnek az agglomerációban, Ãgy akkor még kedvezÅ‘bb áron jutottunk hozzá a telekhez.
Az elmondottakból Ãtélve, huszonévesek lehettetek, amikor belevágtatok, pedig az ember azt hinné, hogy a művészélethez a nyüzsgÅ‘ városi élet passzol.
Persze, a kapcsolatunk elején laktunk a belvárosban is, de mindketten szerettük volna már lecserélni a budapesti szmogot egy olyan környékre, ahol a levegÅ‘ inkább oxigénnel és nem benzingÅ‘zzel telÃtett. Szüleimmel GyÅ‘rben eleinte panellakásban laktunk, egy modernnek mondható, szellÅ‘sen elhelyezett négyemeletes házakból álló telepen. Innen azonban nyolc év elteltével egy sajátépÃtésű családi házba költöztünk. Zsolt szintén kertes házban nÅ‘tt fel, ezért nem volt kérdés, hogy hol folytatjuk együtt. Meg persze az akkor még csak gondolatban lévÅ‘ gyerekeinket is egy egészséges környezetben szerettünk volna felnevelni.
Milyen érzés volt beköltözni a teljesen új házba?
Nagyon jó természetesen, de azért nem mentek simán a dolgok. Az élet úgy hozta, hogy pont, amikor elkészült a ház én Bécsben dolgoztam még, férjem pedig éppen akkor kapott egy németországi szerzÅ‘dést, Ãgy csak egy-két évvel késÅ‘bb tudtuk rendesen birtokba venni a házat.
Meg vagy vele elégedve? Ez az, amire mindig is vágytál?
Nagyjából igen, de ma már tudom, hogy van egy-két hiányossága. A tapasztalatok alapján most pontosabban meg tudnám fogalmazni, hogy mire van szükségünk.
Mik ezek a hiányosságok?
Ez egy kétszintes ház, amerikai konyhás nappalival, hálószobákkal az emeleten, de ami igazán hiányzik az egy pince vagy egy padlástér, ahová az ember elpakolhatja az ideiglenesen használaton kÃvülre került tárgyait vagy azokat a limlomokat, melyek sorsáról még nem született döntés - úgymond. Jelenleg a garázsban tároljuk ezeket a dolgokat, ami idÅ‘nként megnehezÃti a beparkolást. A másik probléma, pontosan a parkolás megoldása, hiszen a ház tervezésének idejében, valószÃnűleg háztartásonként még csak egy autóval számoltak a tervezÅ‘k, viszont mi mindketten külön autóval járunk, ezért egyikünk mindig kénytelen az udvaron parkolni.
De a szobák számát is másképp alakÃtanám. IdÅ‘közben két fiunk született. Korukból adódóan most még szeretik a közös szobát, de ha lenne lehetÅ‘ségem, ma külön hálót terveztetnék nekik. Van ugyan egy vendégszobaként fenntartott helyiség is, ahova átköltöztethetném egyiküket, de akkor a hétvégére érkezÅ‘ szüleim nem tudnának hol aludni.
Jobb lenne egy nagyobb ház, esetleg nagyobb kerttel?
Egy nagyobb ház? Igen. De a tujákkal körbekerÃtett kertünk mérete tökéletes! Elfért benne egy kis játszótér a gyerekeknek, a hintával, homokozóval, meg a fűnyÃrás is kellemes elfoglaltság egy ekkora területen. Igaz, a kemencének - melyben Zsolt kenyeret süt idÅ‘nként - csak a terasz sarkában tudtunk helyet szorÃtani, de nem akartuk megrövidÃteni a focicsaták, hancúrozások szÃnterét, a gyepet.
Tervezitek egy nagyobb ingatlan vásárlását?
Jó lenne, de sajnos egyelÅ‘re most nincsenek ilyen terveink. Egy kicsivel nagyobb és praktikusabb háznak örülnénk itt a környéken – amit már megszerettünk és nem akarunk elhagyni -, de az valószÃnűleg egy újabb hitelfelvétellel járna, amit jelen pillanatban nem szeretnénk.
Nem vagy hÃve a hitelfelvételnek?
Nem errÅ‘l van szó, hiszen mi is hitelbÅ‘l kezdtünk anno épÃtkezni, illetve autót is hitelbÅ‘l vettünk, csak az embernek tisztában kell lenni határaival, tudnia kell, hogy mekkora az a hitelkeret melyet kockázat nélkül, biztosan vállalhat. Ellentétben azokkal, akik egy életen át kuporgatnak, hogy majd egyszer a távoli jövÅ‘ben elkölthessék a félretett összegüket, és mire odajutnak elrepülnek az évek fölöttük, én hiszek a hitelek szükségességében, de csak akkor, ha azt ésszerűen használja az ember.
Milyen produkciókban láthat most a közönség?
Nemrég ért véget egy hosszú próbaidÅ‘szak a Budapesti OperettszÃnházban, a Tavaszi Fesztivál keretein belül mutatjuk be a Rebecca - A Manderley-ház asszonya cÃmű produkciót, melyben a gyanakvó és morózus házvezetÅ‘nÅ‘ szerepét játszom. Nem egy szokványos musical történet, hiszen egy olyan thrillerrÅ‘l van szó, melyet Alfred Hitchcock is megfilmesÃtett. Emellett játszom továbbra is a Madách SzÃnház Spamelotjában, az Anna Kareninában, valamint a József és szÃnes, szélesvásznú álomkabátban is.
Filmbemutatók?
Nemrég volt életem első nagyjátékfilmjének bemutatója, melyre nagyon büszke vagyok! Az Igazából apa márciusban került a mozikba, melyben kivételesen az eredendően megszerzett prózai végzettségemet mutatom meg.