Címkék: Polyák Lilla

Polyák Lilla: Jó lenne egy nagyobb ház…

IB, 2010-04-01 00:00:00

Polyák Lilla azon szerencsés musicalszínésznők közé tartozik, akik nemcsak itthon, de külföldi közönség előtt is megmutathatták tehetségüket. Lilla, a Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése és egy Vígszínházban töltött rövid időszak után lehetőséget kapott a bécsi Theater an der Wien-ben is, ahol többek között szerepelt az azóta már nálunk is népszerű Mozart!, és ABBA című musicalekben. Hazatérve itthon is sikerszerepek várták, az Anna Karenina tragikus címszerepe, az Elizabeth törékeny császárnéja és legvégül a Mozart! Wäldstatten bárónéja, végre magyar nyelven. Jelenleg is több színházban szerepel. A próbák és előadások végén szintén színművész férjével, Homonnay Zsolttal együtt, pátyi kertes házukba sietnek haza gyermekeikhez.

Győrben születtél, laktál már Budapesten, Bécsben, végül családoddal Pátyon horgonyoztatok le. Tudatos volt ez a helyválasztás?

Nem, egyáltalán nem. Zsolttal, még az egyetemen ismerkedtünk meg, egyértelmű volt, hogy összekötjük életünket, és hogy ezt a közös életet legszívesebben egy kertes házban képzeljük el. Már egy ideje keresgéltünk, amikor szerencsésen rátaláltunk egy beruházó hirdetésére, aki négy egymás melletti ikerház felépítését tervezte a Zsámbéki-medence területén található településen. Megtetszett a környék is és az sem volt elhanyagolható szempont, hogy évekkel ezelőtt ez a vidék még nem számított felkapott területnek az agglomerációban, így akkor még kedvezőbb áron jutottunk hozzá a telekhez.

Az elmondottakból ítélve, huszonévesek lehettetek, amikor belevágtatok, pedig az ember azt hinné, hogy a művészélethez a nyüzsgő városi élet passzol.

Persze, a kapcsolatunk elején laktunk a belvárosban is, de mindketten szerettük volna már lecserélni a budapesti szmogot egy olyan környékre, ahol a levegő inkább oxigénnel és nem benzingőzzel telített. Szüleimmel Győrben eleinte panellakásban laktunk, egy modernnek mondható, szellősen elhelyezett négyemeletes házakból álló telepen. Innen azonban nyolc év elteltével egy sajátépítésű családi házba költöztünk. Zsolt szintén kertes házban nőtt fel, ezért nem volt kérdés, hogy hol folytatjuk együtt. Meg persze az akkor még csak gondolatban lévő gyerekeinket is egy egészséges környezetben szerettünk volna felnevelni.

Milyen érzés volt beköltözni a teljesen új házba?

Nagyon jó természetesen, de azért nem mentek simán a dolgok. Az élet úgy hozta, hogy pont, amikor elkészült a ház én Bécsben dolgoztam még, férjem pedig éppen akkor kapott egy németországi szerződést, így csak egy-két évvel később tudtuk rendesen birtokba venni a házat.

Meg vagy vele elégedve? Ez az, amire mindig is vágytál?

Nagyjából igen, de ma már tudom, hogy van egy-két hiányossága. A tapasztalatok alapján most pontosabban meg tudnám fogalmazni, hogy mire van szükségünk.

Mik ezek a hiányosságok?

Ez egy kétszintes ház, amerikai konyhás nappalival, hálószobákkal az emeleten, de ami igazán hiányzik az egy pince vagy egy padlástér, ahová az ember elpakolhatja az ideiglenesen használaton kívülre került tárgyait vagy azokat a limlomokat, melyek sorsáról még nem született döntés - úgymond. Jelenleg a garázsban tároljuk ezeket a dolgokat, ami időnként megnehezíti a beparkolást. A másik probléma, pontosan a parkolás megoldása, hiszen a ház tervezésének idejében, valószínűleg háztartásonként még csak egy autóval számoltak a tervezők, viszont mi mindketten külön autóval járunk, ezért egyikünk mindig kénytelen az udvaron parkolni.
De a szobák számát is másképp alakítanám. Időközben két fiunk született. Korukból adódóan most még szeretik a közös szobát, de ha lenne lehetőségem, ma külön hálót terveztetnék nekik. Van ugyan egy vendégszobaként fenntartott helyiség is, ahova átköltöztethetném egyiküket, de akkor a hétvégére érkező szüleim nem tudnának hol aludni.

Jobb lenne egy nagyobb ház, esetleg nagyobb kerttel?

Egy nagyobb ház? Igen. De a tujákkal körbekerített kertünk mérete tökéletes! Elfért benne egy kis játszótér a gyerekeknek, a hintával, homokozóval, meg a fűnyírás is kellemes elfoglaltság egy ekkora területen. Igaz, a kemencének - melyben Zsolt kenyeret süt időnként - csak a terasz sarkában tudtunk helyet szorítani, de nem akartuk megrövidíteni a focicsaták, hancúrozások színterét, a gyepet.

Tervezitek egy nagyobb ingatlan vásárlását?

Jó lenne, de sajnos egyelőre most nincsenek ilyen terveink. Egy kicsivel nagyobb és praktikusabb háznak örülnénk itt a környéken – amit már megszerettünk és nem akarunk elhagyni -, de az valószínűleg egy újabb hitelfelvétellel járna, amit jelen pillanatban nem szeretnénk.

Nem vagy híve a hitelfelvételnek?

Nem erről van szó, hiszen mi is hitelből kezdtünk anno építkezni, illetve autót is hitelből vettünk, csak az embernek tisztában kell lenni határaival, tudnia kell, hogy mekkora az a hitelkeret melyet kockázat nélkül, biztosan vállalhat. Ellentétben azokkal, akik egy életen át kuporgatnak, hogy majd egyszer a távoli jövőben elkölthessék a félretett összegüket, és mire odajutnak elrepülnek az évek fölöttük, én hiszek a hitelek szükségességében, de csak akkor, ha azt ésszerűen használja az ember.

Milyen produkciókban láthat most a közönség?

Nemrég ért véget egy hosszú próbaidőszak a Budapesti Operettszínházban, a Tavaszi Fesztivál keretein belül mutatjuk be a Rebecca - A Manderley-ház asszonya című produkciót, melyben a gyanakvó és morózus házvezetőnő szerepét játszom. Nem egy szokványos musical történet, hiszen egy olyan thrillerről van szó, melyet Alfred Hitchcock is megfilmesített. Emellett játszom továbbra is a Madách Színház Spamelotjában, az Anna Kareninában, valamint a József és színes, szélesvásznú álomkabátban is.

Filmbemutatók?

Nemrég volt életem első nagyjátékfilmjének bemutatója, melyre nagyon büszke vagyok! Az Igazából apa márciusban került a mozikba, melyben kivételesen az eredendően megszerzett prózai végzettségemet mutatom meg.

Cikk megosztása

Friss cikkek

Amire egy ingatlanosnak szüksége van