"Mosolyogj, a holnap rosszabb lesz a mánál!”
Lezajlott, úgy és akkor, amint tavaly. Bezárta kapuit a 19. Fundamenta Lakásvásár. Ott voltunk, ahogy mindig, és ott volt sok régi és új kiállító is, akik ugyan kisebb méretben, mint eddig bármikor, de csinos portékával és tettre készen várták a látogatók dömpingjét. De a dömping elmaradt. Hatalmas sorok várakoztak jegyvásárlásra, és a parkoló is telve volt, de a mi vásárunkra a korábbi érdeklőknek csak a töredéke volt kíváncsi. Mindenki a szomszéd pavilon virágait kémlelte, nagy szatyrokkal rohangáltak, és elvétve tévedtek be a mi standjaink közé. Szervezőink, - akiknek ezúton is köszönet- most is, ahogy mindig lelküket kitéve hónapok óta dolgoztak, hogy összeállítsák a programot, megszervezzék a kapcsolódó konferenciát és a kisebb- nagyobb work shopokat. Minden flottul, gördülékenyen ment, és a kiállítók is legjobb formájukat beleadva várták a megnyitót. A pénteki szakmai érdektelenség után a helyzet szombaton fokozódott. Nem elég, hogy a korábban megszokott piaci érdeklődés is alacsonyabb volt a vártnál, de a kollegák, a szakma érdeklődése is konvergált a nullához. Vajon mi okozza ezt az érdektelenséget, miért jutottunk el oda, hogy legnagyobb kincsünk – házunk, a várunk- kiválasztását már nem kíséri az a figyelem, ami a megelőző 18 alkalommal tapasztalható volt. Beszélgetvén más „sorstársakkal”, akiknek a lézengő érdeklődők gyűrűjében szintén volt ideje kivesézni a dolgokat, azt találgattuk, hogy a kínálat lett e rosszabb, mi vagyunk e ügyetlenebbek, vagy csak a kommunikáció nem volt a topon. Minden esetre valami nem stimmel! Állunk a standon és várjuk, hogy beszámoljunk arról, miként lehetne még hatékonyabbá tenni a munkánkat, hogy tudnánk összefogni és még jobban kiszolgálni ügyfeleinket. Milyen módon tudnánk egy nagy rezsiközösségbe gyűjteni a független ingatlanirodákat, hogy az amúgy is magas költségeinket lefaraghassuk. Hogyan lehetünk hitelesebbek - a szó igazi és átvitt értelmében is- egy szakmai minősítő rendszer segítségével. És nem kíváncsi rá senki? Több ezer direkt levél ment ki az irodák felé és tíznél kevesebben jöttek oda, hogy mindezt elmondhassuk nekik. Miért? Mi okozza ezt a napról napra jobban érezhető érdektelenséget? Mi ránk is átragadt a politika és a média válság fokozó kiábrándultsága? Kenyérkereső kedvünket szegi a naponta érkező negatív hullám? Vagy a devizahiteleseknek nyújtandó segítség hatásaira várunk az ügyfelekkel együtt? Ne adj Isten politikai megoldást keresünk problémáinkra?

Higgyünk benne, hogy egyik sem nyújt kiutat. A spirálban egyre lejjebb kerülő szakma egyetlen lehetősége a közös jaj kiáltáson túl az összefogás! Aki ezt felismeri az velünk marad, aki nem annak még van pár rossz hónapja!
Lakásvásár ide-vagy oda, ez egy nyilvános lecke volt tisztelt kollegák! Tanuljunk belőle!