Vannak emberek, akik hónapokig böngészik az ingatlanhirdetéseket, rengeteg időt töltenek ingatlanok megtekintésével, de nálatok ez nem így történt.

Igen. Leginkább a véletlennek, meg egy jó időben feltett kérdésnek köszönhetjük szerencsénket. A szüleim tíz évvel ezelőtt költöztek ki Budakalászra, ahol évekig laktunk egy szeparált, külön kialakított házrészben, de egy idő után már szűkösnek bizonyult a dolog, s mivel a család létszámát is szerettük volna már egy közös gyermekkel növelni, tudtuk, hogy mindenképpen szükségünk lesz egy nagyobb házra. Ahol most élünk nincs messze szüleim házától és tényleg ahányszor elhaladtunk előtte korábban, mindig lassítottunk, epekedve néztük az akkor még egyszintes, csodaszép ingatlant. Úgy tűnik, csak minket várt, hiszen amikor édesapám elkezdte körbekérdezni a helybélieket, hogy nem tudnak-e eladó házat a környéken, ez volt az egyik ingatlan, melyet ajánlottak számunkra.

Ezek szerint, nem volt kérdés, hogy kertes házban maradtok a továbbiakban is.

Számomra nem, hiszen én majdnem mindig kertes házban éltem. Öt-hat éves koromban költöztünk ki a Kolosy tér környéki lakásból, az akkor még a kerület peremének, gyakorlatilag vidéknek számító Rómaifürdőre, egy családi házba. Gyerekkoromat végig jó levegőn töltöttem, hozzászoktam a nyugalomhoz, ahhoz, hogy tavasztól őszig a kertben, a zöldben él az ember, s ettől már nem szívesen válnék meg. Zolival, átmenetileg, körülbelül egy évig laktunk egy szuper, zöldövezeti, erkélyes lakásban, de számomra az a talpalatnyi erkély és a lakók részére kialakított közös kert a nyomába sem ér annak, amikor az ember a saját kertjében, a saját fái, bokrai alatt, a szétszórt gyerekjátékok között tud kikapcsolódni egy kicsit. Télen itt még lát havat az ember, nyáron meg jóval elviselhetőbb a kánikula, mint a belvárosi, felmelegedett épületek közt. Igaz, több tennivaló van egy kertes ház körül, sokan ezért se szeretik, de hát, valamit valamiért!

Zolinak nem volt ellenére a váltás?

Neki valóban új helyszín a családi ház, ő a másik véglet, világ életében társasházi lakásokban élt, de most már ő is imádja ezt a miliőt. Egyébként már a szüleit is sikerült megfertőznünk! Viccet félretéve, úgy gondolom, még azok is, akiknek korábban soha nem jutott eszükbe, hogy kertes házba költözzenek, egy bizonyos kor után, a város nyüzsgésétől megfáradva, már inkább a kevésbé lüktető, nyugodtabb életkörülmények után vágynak.

Említetted, hogy a vásárláskor még egyszintes volt az ingatlan. Ezek szerint azért némi változáson átesett, mire elérte mostani formáját?

Igen. Szerelem volt első látásra ez a ház, de nagyobb alapterületre volt szükségünk, így beépítettük a tetőteret. Természetesen a statikai kialakítás, valamint a belső lépcsőház megtervezésében segítségünkre volt egy tervező hölgy, de a ház külső díszítése, és a belsőépítészeti dizájn a mi gondolatainkat tükrözi, pontosabban nagy része a férjem ötletei alapján készült.

Milyen ötletek születtek?

Emlékszem, az óbudai lakásban, abban a félszobában, ahol ez első pár önálló évemet töltöttem, ha az ágy szélén ülve kinyújtottam a karomat, elértem vele a szemközti falat. Érdekes módon ez nem utáltatta meg velem a kisméretű helyiségeket, épp ellenkezőleg: a mai napig szeretem a mesterségesen kialakított kis kuckókat, azokat az átlátható barátságos tereket, funkcionálisan berendezett sarkokat, ahol kellemesen, biztonságban érezheti magát az ember. Na, a házunk tele van ilyen szeparált kis odúkkal, mint például a Zolinak berendezett stúdió, vagy akár az én dolgozó kuckóm és a tetőtéri, polcrendszerrel tarkított gyerek birodalmak.

És a közös terek?

Amellett, hogy néha szükségünk van egy kis elszeparálódásra, alapvetően az idő nagy részét együtt tölti a család. Így annak, aki mondjuk, először látogat ki hozzánk a nyári időszakban, biztos, hogy furcsának tűnik a gigantikus kerti napozóágy, ami tulajdonképpen egy egyszerű fa nyugágy csak családi változatban. De ugyanezen az elven készült a fürdőszoba kialakítása is. A kád kontra zuhanyfülke meccs döntetlennel zárult, így mindkettő helyet kapott a helyiségben. A zuhanyfülke egyébként, figyelembe véve Zoli magasságát, valamint a család létszámát egy egyedi, plafonig felcsempézett, s a ház méretéhez képest aránytalanul tágas, gőzkabinra hasonlító helyiséggé nőtte ki magát. Egy régi álom vált valóra a szintén saját terv alapján készült kövekkel, fagerendákkal díszített kandalló megépítésével is. Azóta még meghittebbé tettük a karácsonyt.

Úgy veszem ki a szavaidból, megtaláltad azt az otthont, amit kerestél!

Igen. Persze, mindig lehet nagyobbat, vagy jobbat találni, de abszolút elégedett vagyok, teljesen ideális és karbantartható a ház, a kert és amióta elkészült a Megyeri híd, sokkal kedvezőbbek a közlekedési feltételek Budapest irányába.

Akkor nem zavar az állandó ingázás?

A belvárosban édesapámnak van egy kis másfél szobás lakása, melyet időnként, rövidebb-hosszabb időre igénybe veszünk, ha például egy délutáni próba és egy esti előadás között nincs elegendő idő hazamenni. Ha majd egyszer úgy adódik, talán egy ilyen, saját célra fenntartott budapesti garzonba mi is beruháznánk.

Akkor most nincs napirenden a lakásvásárlás…

Egyelőre nem. Egyrészt a kisfiam még csak tizenhárom éves, másrészt a szüleim házánál lévő lakrészbe beköltözhet majd, ha úgy adódik, hogy szeretne már egy félig-meddig önálló életet kezdeni. A környezetemben több ember vásárolt anno befektetési céllal lakást, melyet utána kiadással hasznosított, de az ő negatív tapasztalataik inkább elrémítettek. A bérlőik által lelakott ingatlanok felújítása gyakorlatilag ugyanannyiba került, mint amekkora hasznuk származott volna a kiadásból. Inkább csak nyűg volt számukra ez az egész. Szerintem, egy ilyen befektetés akkor lehet nyereséges, ha valaki már több kiadható ingatlannal rendelkezik és természetesen egy megfelelő szerelőbrigád áll a háta mögött.

Végezetül, merrefelé láthatunk, hallhatunk mostanában?

A kislányom megszületése után, az elmúlt időszak nagy részét otthon, vele töltöttem, de a Budapesti Operettszínház színpadára márciusban térek vissza majd a Rebecca című musicalben. Nemrég, október végén jelent meg Duett Karácsony címmel harmadik közös CD-nk Zolival, melyre közismert amerikai karácsonyi slágerek kerültek fel magyar nyelven, élő zenekarral. Szintén nagy öröm, hogy a tizenegy dal mellett megtalálható a CD-n még két olyan szám is, melyet Rakonczai Viktor írt számunkra. Így ez lett az első olyan CD-nk, melyen - ellentétben az eddigiekkel - már saját dalokat is énekelhetünk.

Angyal Judit