Először is kezdjük a Quadrattal. Milyen helyzetben van most a cége?

Eléggé rossz helyzetben vagyunk. Nincs fizetőképes kereslet, a munkahelyek megszűnésével a lakossági hitelfelvétel kockázatos és nagyon beszűkült, megszűntek a kedvezmények, ebből adódóan a lakásépítések szinte leálltak, a nagyon rossz gazdasági helyzetben gyakorlatilag vagyonfelélés folyik.

Hallani olyan pletykákat, hogy esetleg megszűnik a cég. Ez igaz?

Jelen pillanatban még nem tartunk ott, de odáig is eljuthatunk. Szeretnénk életben maradni, ezért próbáljuk értékesíteni az állandó költségeket jelentő vagyonelemeket, de az a probléma, hogy nincs rájuk kereslet. Ma senki sem vásárol semmit. A Quadrat az évek során minden nyereséget visszaforgatott, ahelyett, hogy kivettük volna a pénzt - ez most óriási probléma.

Sokan mondják, hogy érdemes lehet megtartani a kapacitásokat, hogy egy esetleges felfutáskor készen álljanak a termelésre.

A vagyonelemeknek és egyáltalán az életben maradásnak sok költsége van, amit fizetni kell, a bevétel pedig nagyon kevés.

Ezek szerint a közeljövőben nem számítanak a kereslet élénkülésére?

Szeretnénk kezdeni a munkát, szeretnénk dolgozni, de rövidtávon nincs kilátás semmilyen változásra, a jelenlegi helyzet figyelembevétele mellett az induláshoz fél- egy év minimum szükséges a megfelelő építési-gazdasági környezet előállása után. A mai jogi és az elharapódzott vállalkozási környezetben a nemfizetés sikk. Az elmúlt időszak ígéretei ellenére sem történt semmi a lánctartozások megszüntetésére.

A MALOSZ tagjai is hasonlóan rossz helyzetről számolnak be?

Gyakorlatilag minden MALOSZ -tag hasonlóan szenved. Nincs fizetőképes kereslet, a bürokrácia óriási, a bevezetett törvények, rendeletek rettenetesek, a fedezetkezelő intézménye katasztrofális. Nagyon fontos lenne rendeletek és szabályozók átnézése, deregulálása.

Ez már önmagában is dobna valamit a piacon?

Ez csak az indulás, de nagyon fontos. Ehhez kellene, hogy beinduljon a hitelezés, ugyanakkor munkahelyek is kellenek, tehát egy komplex probléma megoldásról lehet csak szó. Az azonban biztos, hogy az építőipart fejleszteni kell. Mindig felteszik a kérdést, hogy kell-e új lakás. Persze, hogy kell. A lakásállomány minősége rendkívül rossz, az embereknek is szüksége lenne új lakásokra, van tehát igény.

Már csak egy jó lakáspolitika kéne.

Egyelőre semmit sem lehet tudni arról, mire készül ezen a területen az új kormány. Itt nem lehet éveket várni, azonnali programra van szükség.

Szavaiból azt veszem ki, hogy már talán túl késő, újra kell építeni azt a vállalkozói rendszert, ami a válság kirobbanásáig a lakásépítésekben részt vett.

Az állítás első fele sajnos igaz. A hazai építőipar és a lakásépítők is ki lettek már véreztetve. Az iparág fizikai munkaerő szempontjából felélte tartalékait, ma már nem arról beszélünk, hogy feketemunka vagy szürkemunka - ma már nincs munka. A megszorításoknál csak azt látták, hogy a kiadási oldalról eltűnik 40 milliárd – ez volt például a lakástámogatási rendszer -, de azt már nem, hogy így a bevételi oldalról is el fog tűnni 200 milliárd. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a hazai lakásépítők sorsát nem a válság, hanem a 2004-es támogatási rendelet módosítása pecsételte meg, a válság csak a kegyelemdöfés volt. Az elfuserált Fészekrakó programmal előtérbe került a használt lakások csereberéje a félszocpollal és egyéb hiteltámogatással, minden állami bevétel és értékteremtés nélkül. 2008-ban 76 ezer használt és csak 16 ezer új lakáshoz adtak hitelt, ami a program egyenes következménye volt. Persze a használt lakások forgalma szükséges, mert az új lakásokra csak így lesz kereslet, de ez az egész dolog nem a piacról, hanem a ”csencselésről” szólt.

Mi a véleményük a beígért energiahatékonyságra törekvő felújítási programról?

Mi mindennek örülünk, ami munkát jelenthet, de a konkrétumokat várjuk, a programot és a stratégiát. Kell egy rövidtávú program a kilábaláshoz és egy hosszú távú program is, ami a biztonságot adja. Az építőipar végre dolgozni szeretne, korrekt feltételek mellett. Sokszor éri az a hamis vád a lakásépítőket, hogy hatalmas extra profit mellett dolgoznak, de ez nem igaz. Egy tisztességes beruházó a telek és az épület összköltségén felül nagyságrendileg 5-6 százalék profitot tud elérni maximálisan, ha a kötelezettségeit tisztességesen teljesíti.

Ez azért a befektetett tőkére vetítve jóval nagyobb nyereség.

Ha valaki a saját pénzét kockáztatja, értéket teremt és még éjt nappallá téve dolgozik is érte, akkor nem lehet elvárni, hogy a banki kamatnak megfelelő profitért tegye mindezt.

Ezzel nem vitatkozom, de azért az utóbbi időszakban jó néhány példáját láttuk annak, hogy a lakásépítők a nyereség érdekében tisztességtelen eszközökhöz is nyúltak.

Megint visszakanyarodunk a szabályozás kérdéséhez. Ha valaki megkérdezne, hogy miként érdemes Magyarországon most lakóprojektet építeni, akkor azt kéne mondanom, hogy egy offshore cégen keresztül alapítson projektcéget, csinálja meg a beruházást és számolja fel magát. a projektcégek már előre azzal számolnak, hogy a számlákat nem egyenlítik ki, ezzel táplálva a lánctartozásokat. Magyarországon egyre nagyobb divatja van a nemfizetésnek, a cégvezetők nem veszik fel a telefont vagy egy olyan spirálba kergetik a kisvállalkozókat, hogy egy pici részletet kifizetnek nekik, majd egy újabb ütem felépítésének megbízásával kecsegtetik őket. A vállalkozók meg ki sem merik állítani a számlát, nehogy áfát kelljen fizetni a nulla bevétel után.

Térjünk vissza a szabályozásra. Kikérték a MALOSZ véleményét a szükséges változtatásokról?

A Mérnök Kamara bekérte a szabályozással kapcsolatos javaslatainkat, amelynek lényege, hogy véleményünk szerint vissza kell térni az 1997-es LXXVIII. építésügyi törvény alapjaihoz, ugyanis az elmúlt bő évtizedben és különösen az utóbbi pár évben már annyit módosultak a módosítások módosításai, hogy szerintem a minisztériumban sem tudják követni ezt az egészet. A kulcs az egyszerűsítés. Ezen kívül az új értékteremtő munkát pozitív megkülönböztetésben kell részesíteni adó és más elvonások szempontjából.

A fedezetkezelő intézményével kapcsolatban már az imént is tett egy negatív megjegyzést és a MALOSZ korábban is jelezte, hogy nem ért egyet az azóta hatályba lépett rendelkezéssel.

Így van, nem változott a véleményünk, feleslegesnek és kivitelezhetetlennek tartjuk az új intézményt, ami egyenesen megöli az építőipart. Nem fedezetkezelőre, hanem jól megfogalmazott, egyértelmű, írásba foglalt szerződésekre lenne szükség és e szerződések betartására, illetve vita esetén a szerződések gyors betartatására a gazdasági bíróságokon keresztül.

Már ma is létezik a választott bíróságok intézménye, amely a vitás kérdések gyors eldöntésére hivatott. Ezt nem tartják jónak?

Nekünk az a tapasztalatunk, hogy a választott bíróságoknál, melyek döntése kötelező, egyes szerződő felek könnyen visszaélnek erőfölényükkel. Jobban bíznánk a független bíróságban.

Hogyan viszonyul a MALOSZ mostanában a bankokhoz, akikről sokszor hallani, hogy bedöntik a lakásépítő cégeket a projekthitelek felmondásával?

Véleményem szerint az ilyen ügyeket egyesével kell megvizsgálni. Nem jelenthető ki kategorikusan, hogy a bankok a felelősek cégek eltűnéséért. Volt például nemrégiben egy eset, amikor a magyar beruházó jogerős építési engedéllyel kezdett építkezni és megkapta a bankhitelt is, de egy hatodik szomszéd kifogást nyújtott be az engedély ellen, mire az önkormányzat visszavonta azt. A jogerős építési engedélyt! A finanszírozó nem tehetett mást, visszavonta a hitelt. Kérdezem ezek után: hogyan lehet egy jogerős építési engedélyt visszavonni? Mert sajnos lehet. Ilyen a szabályozási környezet… Azt csak zárójelben teszem hozzá, hogy azon azért mindig csodálkozom, amikor a pénzintézetek sok tízmilliárdos nyereségéről szólnak a hírek még a válság éveiben is, de így sem gondolom, hogy a bankokat kéne okolni minden rosszért.

Úgy látom, a lakásépítőkön nem uralkodott el az a pozitív hangulat, ami egy választást szokott követni.

Már túl vagyunk azon, hogy a bizalom erősödése megmozgassa a piacot, segítsen a túlélésben. Mint mondtam, konkrétumok kellenek minél gyorsabban. Ezzel együtt természetesen bizakodunk, jó minőségű lakásokat szeretnénk építeni a jövőben is. Ha nem így lenne, már rég lehúztuk volna a rolót.

Dombi Ágoston