Az üzemanyagárak drasztikus emelkedése (vagy a kőolaj apadó forrásai?), és az Európai Uniós CO2 szabályozások miatt az autógyártók palettáján egyre inkább előtérbe kerülnek az alternatív hajtású modellek. A Honda hibrid megoldásával már korábban több modellben is találkoztunk, legutóbb a Jazz-ben tettük próbára a kisautónál újdonságnak számító hajtást.

Elsőre nem feltűnő jelenség a Honda CR-V. Csak kevesen fordulnak az autó után, amely diszkréten bújik meg az SUV-k igencsak széles mezőnyében. A Honda hobbi terepjárójának azonban nem is a hivalkodás a célja. Jobb hasonlat nem jut eszembe: olyan, mint egy keleti bölcs, amely csöndesen meghúzódva, óriási tudással bír.

Ránézek, és alig várom, hogy beleüljek. Beleülök, és alig várom, hogy beindítsam a motor. Beindul a motor, és alig várom, hogy elinduljunk közös utunkra. A Honda CR-Z elindul, és alig várom, hogy a Honda kihozza az autót egy erősebb, turbós motorral. A 124 lóerős erőforrás ugyanis nem egy sportautó érzését nyújtja.

Azt kimondani egy autóról, hogy „tökéletes”, elég nagy bátorság, hiszen minden autóban található egy-két apró hiba. Éppen ezért most sem fogom megtenni, bár közel álltam hozzá az Accord esetében. Második évében jár már az autó, tehát itt nem maga a modell, hanem az új dízelmotor az újdonság.